A kapitalizmus megszületése óta tudjuk, hogy a karácsonyi készülődést nem lehet elég korán kezdeni. Legalábbis eddig azt hittük. De azért az, hogy emberek már szeptemberben ezt várják, kicsit durva – legalábbis szerintem.
Én valahogy úgy vagyok vele, hogy január másodikától szinte eszembe sem jut a karácsony, mondjuk úgy november végéig, vagy legalábbis addig, amíg meg nem látom az első feldíszített plázát a városban. Legalábbis eddig ez novemberre volt tehető, de
nemrég robbant a hír, hogy az Oxford Streeten már megnyílt az első karácsonyi vásár AUGUSZTUSBAN.
(Csak mellékesen jegyzem meg: augusztus az a hónap, ami annyira messze van a karácsonytól, hogyha egy hónappal előrébb lennénk, már közel lenne.)
De ez még nem is lett volna annyira durva, elvégre nem itthon történt, őrültségek pedig a világon mindenhol előfordulhatnak, és gondoltam, a londoniak sem annyira hülyék, hogy tolongjanak nyáron a Mikulásnál.
De amikor pár nappal ezelőtt megláttam a VOUS Facebook-oldalán a karácsony-visszaszámlálós képet és a rengeteg lájkot rajta, akkor kicsit elgondolkodtam. (Bár ennek mi nagyon örültünk, így tovább! Jók vagytok, csajok! – a szerk.)
Csak hogy értsétek: ez a kép pár óra leforgása alatt több mint ezer lájkot kapott, mostanra meg már alulról súrolja a kétezret, miközben a legtöbb képünk megáll olyan 6-700 kedvelésnél a legjobb esetben.
Ezen nincs mit szépíteni: a karácsony felrobbantotta az internetet. Legalábbis a VOUS oldalát mindenképp.
Itt merült fel bennem a kérdés, hogy mégis miért
Még alig józanodtunk ki az utolsó fesztiválozásból, még csak egy hét telt el azóta, hogy a rövid szoknyákat átmeneti kabátra cseréltük, és ti már a decembert várjátok?! Azt a hónapot, amikor az átlaghőmérséklet nem megy 5 fok fölé, és amikor sötétség borul az egész világra?
És ezt most nem csak úgy a vakvilágba mondom, hogy vannak ilyen emberek, akiket amúgy nem ismer meg nem is látott soha senki, és szeptemberben már bezsonganak a karácsonytól – konkrétan pár nappal ezelőtt elhangzott bent, hogy lassan elkezdhetjük feldíszíteni az irodát,
sőt, az egyik lány elmondta, hogy ők még a tavalyi díszeket sem szedték le otthon!
Hát az agyam eldobom, komolyan
Jó, belátom, én kissé elfogult vagyok, hiszen az ősznél már csak a telet rühellem jobban, még annak ellenére is, hogy akkor van a szülinapom. Egyszerűen nekem a karácsonyról nem az ugrik be, hogy wow, micsoda buli, hanem az, hogy reggel még sötétben fogok elindulni itthonról, este sötétben fogok hazajönni, és közben jégkockává is fogok fagyni valószínűleg.
Szóval lássuk be, a karácsony borzalmasan túlértékelt. És amikor eljutottam eddig a gondolatig, akkor jöttem rá, mi is fogott meg benne ennyi embert: valójában ők sem a karácsonyt várják, hanem élvezik azt a körítést, ami az egész ünnepet körbeveszi.
Hiszen mégis mi olyan vonzó három napban, amikor az egész család feszült, közben rengeteg szervezést igényel, hogy mikor kihez kell menni, és ráadásul még hízunk is közben?
Ezzel szemben az állandóan villódzó fények, a zenék és a túlárazott, rossz illatú vásárok (jézusom, már attól rosszkedvem lett, hogy leírtam) nyújtanak egy olyan élményt, amit semmi más nem tud. Ezek a „karácsonyos” hónapok ugyanis konkrét célok elé állítanak minket, amikor menni kell előre, várni kell valamit, és együtt kell haladni a nagy közös Cél felé, ahol a végállomás maga a Boldogság. Aztán pedig pár nap múlva elfelejteni az egészet.
Igazából ezzel csak annyit akartam mondani, hogy nyugi, lányok, a karácsony még nagyon messze van, a jövőben élni meg, mint tudjuk, elég nagy hülyeség.
Szóval inkább élvezzétek ki azt, hogy az idei ősz még nem nagyon szívatott meg bennünket – menjetek el kirándulni, vagy akármi. A Jézuska megvár.
