A növényekkel történő textilfestés kicsit olyan, mint a boszorkánykonyha, de aki egyszer ráérzett az ízére, azt nem engedi. A legizgalmasabb benne talán az, hogy soha, de soha nem lehet felkészülni az eredményre,

Mondom pontosabban: adott egy növény, amiről azt feltételezzük, hogy piros színt ad. De nem mindegy, az év melyik napján szüreteljük le, milyen földben volt, mennyi vizet kapott, mennyi ideig szárítjuk (ha kell), mennyi ideig van a textil a festőlében, mennyire befolyásolja a színét a rögzítőoldat. Legalább ugyanannyi tényező van, amire oda tudunk figyelni, mint amennyit nem tudunk kontroll alatt tartani.

A növényekkel színezett textileknek több verziója is ismert: van, amikor a növény alkatrészei mintaként is szolgálnak a textilen, van, amikor csak a színüket adják, és van olyan is, amikor csipeszekkel, faágakkal, madzagokkal alakítunk ki mintát, és tesszük a festőlébe a textilt. Mindháromra mutatok példát.

Amikor a növény része lesz a textil mintája:

Amikor a növények csak a színüket adják:

És a shibori:

Shibori, avagy japán batikolás – nem csak hippiknek

Ha izgalmas stólákra, ingekre, ruhákra vagy lakástextilekre vágytok, ne az üzletekben keresgéljetek, lessétek el a japánok híres festési technikáját: a shiborit! Engem már a neve is lenyűgözött, majd amikor rákerestem, hogy pontosan hogyan is készülnek ezek a textilek, akkor estem csak teljes ámulatba: egyedi, harmonikus, nyáridéző, szuperdekoratív és nagyon könnyen elsajátítható módszer.

A cikk folytatását ide kattintva olvashatjátok.