Nekem miért nem mondta senki eddig, hogy nyáron gyantáztatni felér egy harakirivel? De tényleg. Számítottam a fájdalomra, a szőrbenövésre, meg arra is, hogy három napig piros pöttyös lesz a lábam. De a lényeget miért nem mondta el senki?
Minden gyantázásra biztató cikk ódákat zeng arról, milyen sima és puha a bőr utána, és persze hosszú ideig nem kell borotva után sem nyúlni. Ez egyébként teljesen rendben is van, és korrektül elmondják a nehézségeit is:
De azt remélem, nem gondolták komolyan, mikor leírták több helyen, hogy ráértek utazás előtt pár nappal túlesni a dolgon, és akkor helló, gondtalan, szőrtelen nyaralás.
Na de ADDIG?
A gyantázáshoz ugyanis kell némi megnövekedett szőr is, amit ha masszívan növeszteni kell, akkor igenis lassú folyamat és zavaró. Erre annyira nem készítenek fel előre. Télen még hagyján, a pulcsi és a farmer eltakarja, de nyáron?
A felismerés egészen addig nem jutott el az agyamig, míg ténylegesen el nem jutottam abba a fázisba, hogy látszódni kezdett a lábamon a szőr, de még nem volt gyantakész. És persze ezzel párhuzamosan beköszöntött a kánikula, a hőségriadó.
Egészen vicces a folyamat egyébként, amikor rájöttök, miért is olyan macerás nyáron gyantáztatni:
Én soha nem gyantáztattam még egyébként. Idén csak azért vállaltam be, mert nem szeretnék az öthetes kínai utazásomon borotvával bajlódni. Ezért lepett meg, hogy ez mivel jár, és biztos vagyok benne, hogy legközelebb nyárra inkább a fogaimmal tépem ki az összes szőrszálam, vagy csipesszel egyenként, ahogy meg lehet fogni, de negyven fokban szőrt soha nem növesztek.
Fotósunk, Ancsa már járt Kínában, ő így mesélt róla:
Amikor 2011-ben Zoli, a barátom (aki ma már a férjem) bejelentette, hogy kapott egy egyéves ösztöndíjat Kínába, előállt az ötlettel, hogy tartsak vele az első fél évben. Kicsit meglepődtem, és először ódzkodtam is a gondolattól, de a kalandvágy néhány napon belül felülkerekedett minden félelmemen.
A cikk folytatását ide kattintva olvashatjátok.
