Érdekes ez a 12-es ház, különösen, ha valakinek ott áll a Napja, Holdja. Él egy burokban. Vagyis sokszor nem nagyon él, de biztonságban érzi benne magát. A mai ügyfelem „burkát” vagy kagylóhéját a férj adja, tartja fenn, akivel egységben érzi magát… sok-sok éve. Nap, Hold, Merkúr, születési uralkodó a 12-es házban.
Most az a kérdés foglalkoztatja, hogy mi van akkor, amikor erős impulzusok jönnek, hogy kitörjön a jól megszokott burokból. Például egy uránuszi hatás Plútóval megspékelve. Mit fog vajon látni? Mi lesz, ha megreped a burok, ha szétpukkad a burok, (az illúzió) amiben él? Mit fog látni a férj, és mit fog ő látni a kapcsolatukban? Megéri vajon feladni a burkot? A helyzet az, hogy már reped… és már visszafordíthatatlanul. Mint amilyen a megszületés a saját éltünkbe… elkezdődött.
Lehet késleltetni, el lehet lenni egy bizonyos állapotban jó sokáig, de aztán jobb az életünkbe megérkezni, benne lenni, mintsem, hogy elmenjen mellettünk.
A „burok” is és a 12-es ház is egyfajta elhatárolódást jelez. Akinek itt bolygói vannak, kiváltképp, ha az a Nap, határt húz önmaga és mások közé. Azért, hogy tisztán lássa, mi az, amit ő tesz, és mi az, amit mások. Ez adhat egyfajta biztonságérzetet, ám valódi egységélményt aligha, még ha nagyon vágyik is rá. Elszigetel, elmagányosít.
További érdekessége ennek a háznak, hogy az egységélmény-keresés, az eggyé válás, a másokban való feloldódás területe. Hogyan lehetséges ezt az ideát megvalósítani, ha elszigetelt vagyok, burokban élek? Milyen „varázslat” kell ahhoz, hogy az elhatárolódás megszűnjön?
A cikk folytatását ide kattintva olvashatjátok el.
