Eljött és el is telt hétvégén a Múzeumok Éjszakája. Eredetileg nem akartam kimenni, de addig noszogattak, hogy mondtam, jó. Évek óta próbáltam kibújni ez alól az esemény alól, idén megadtam magam.
Eleve az volt a félelmem, hogy túl sok lesz az ember, amitől én egy bizonyos idő után frászt kapok. Attól is tartottam, hogy nem jutok be oda, ahova szeretnék.
Maga az, amit a Múzeumok Éjszakája képvisel, az tetszik. Hasznos az ötlet, jó a szervezés – BKV-járatok, extra programok, helyek, ahová máskor nem juthattok be. Az is nagyon tetszik benne, hogy köszönhetően a résztvevők listájának, olyan helyekről szereztem tudomást, amikről addig azt sem tudtam, hogy léteznek. Azt is elég jó volt látni, hogy az embereket érdekli a kultúra.
Engem is érdekel, de szeretem megadni a módját.
A Múzeumok Éjszakáját azonban kicsit keserű szájízzel sikerült lezárnom. Kettő helyre szerettem volna eljutni, és el is jutottam, de a bejutással és az élvezhetőséggel volt némi problémám.
Túl sok volt az ember
Ez valahol jó is, nekem legalábbis jólesett látni, hogy az emberek igenis kíváncsiak a kultúrára, ám az élményt jelentősen rontani tudja az, ha tömegnyomor van. Nem kellemes egyáltalán azzal az érzéssel a kiállított tárgy elé kerülni hosszas várakozás után, hogy alig várják, hogy odébb álljunk, és az sem kellemes, ha nincs semmiféle mozgástere az embernek. Az egyik helyre ugyanis bejutottam, de pont emiatt hamar le is léptem, azzal a gondolattal, hogy inkább visszajövök máskor.
Kilométeres sorok
Szintén megfigyelhető volt, hogy a részt vevő intézmények nem voltak felkészülve ekkora embertömegre. Egy másik helyen például beálltam a sorba, de egy idő múlva ki is álltam, szintén azzal a gondolattal, hogy inkább visszajövök egy nyugodt napon, a teljes jegyár kifizetésével. Azért is jutottam erre, mert egy másfél órás várakozást ki lehet bírni, de nem akkor, ha az ember tudja, hogy bent sem lesz sokkal jobb a helyzet.
Szintén kiálltam a sorból akkor is, amikor egy finomság megkóstolása volt a cél. Akkor ugyanis egy kis utánajárással kiderítettem, hogy máshol bármikor hozzájuthatok egy kóstolásért, valamivel olcsóbb áron. Lehet azt mondani, hogy türelmetlen vagyok, de nem voltam egyedül a problémámmal. Többen is kiálltak a sorból.
Magyar mamuttal és jégkorszaki őslovakkal szemeztem a múzeum alagsorában
Egy terem régi, poros kitömött állatokkal, hatalmas gyűjteménnyel csontokból, őskövületekből. Lenyűgöző a rengeteg polc és zárt szekrény látványa, ami elsőként fogadja a látogatót a Magyar Természettudományi Múzeum alagsorában.
Képriportunkat olvassátok el itt!
Tényleg ingyenes?
Noha a karszalag jelképes ára 1700 forint volt, ez csak akkor érződhetett kedvezményesnek, ha az ember eljutott legalább két helyre. Ez azonban nem mindenkinek sikerült. Persze felvetődik a kérdés, hogy akkor mikor jusson el a kultúrára szomjazó ember a kultúra egyes színtereire olcsóbban, ha nem a Múzeumok Éjszakáján. Ezen én is elég sokat agyaltam, de végül arra jutottam, hogy azért van lehetőség az olcsóbb kultúraélvezetre máskor is:
Emellett érdemes tudnotok, hogy ingyenes belépésre jogosultak a 6 éves kor alattiak, valamint a 70 év felettiek.
Szóval én idén először vettem részt a Múzeumok Éjszakáján, és noha szeretném azt írni, hogy utoljára, azért eléggé beszűkült hozzáállás lenne tőlem. Ezért üsse ménkű, ha azt mondjátok, valamit rosszul csináltam, elfogadom, csak mondjátok meg, mire figyeljek oda legközelebb!
„A felnőtteknek szükségük van a játékra” – interaktív vacsoraszínházban jártunk
Interaktív. Vacsora. Színház. Három szó, ami önmagában is felkelti az ember érdeklődését, pláne, ha ezek egyszerre lépnek színre. De mégis mi ez? Pörköltöt eszünk a színházban, és közben néha felszólítanak minket? Talán ez jut mindnyájunk eszébe elsőre, de nagyon távol vagyunk a valóságtól.
Itt megtudhatjátok, mi is ez valójában.
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
