Például tudom, hogy akkor estem át életem első éjjelezős időszakán, és a végén úgy feküdtem le aludni, hogy én ilyet többé nem csinálok. Mit tudtam én még akkor, hogy az egyetemen vizsgák is vannak, amikre rendszeresen tanulni is kell! Hah! Meg a vizsgadrukkot se ismertem, még hírből se. Arra is emlékszem, hogy mindennap reggel megkérdeztem anyámat, hogy: de anyu, ugye nem tagadsz ki, ha megbukok? Anyu pedig igazán rendes volt, mert mindennap elmondta, hogy ne izguljak, megcsinálom. Mindenesetre megdöbbentett, mennyire ki tudtam borulni mindegyik vizsga előtt.

Azt kérdezitek, hogy mi kell ahhoz, hogy túléljétek ezt a borzalmas időszakot? Hát ti. Na jó, mondok pár konkrét dolgot is azért. Kezdésnek az is jó, ha egyszerűen csak magatokra hallgattok. Ilyenkor általában rendre jönnek a megmondóemberek, a rokonság, az ismerősök, és mind különféle okosságokkal traktálnak, vagy kérdésekkel:

• Na, mennyit tanultál ma?
• Tudsz mindent? 
• Mindenből tudj egy kicsit! 
• Meglesz az, színjelesre! Ugye?
• Aludj eleget!

Mert ugye nem elég, hogy állandóan stresszelnek a kérdéseikkel a tanulás miatt, mintha gépek lennétek, akik állandó tanulásra vannak ütemezve, még hasztalan tanácsokat is adnak. Aludjatok? Idegesen, mégis hogy?! Most dől össze az egész világ! És akkor erre komolyan ez a legmagasztosabb coelhói tanácsuk?! Éppen ezért én nem mondok ilyen tanácsokat, mert nincsen mindenkire ráhúzható séma. Ellenben néhány felszabadító gondolatot szívesen megosztok veletek. Azaz kicsit szembemegyek a józan tanácsokkal.

Tudom, vannak, akik azt mondják, hogy felesleges közvetlenül vizsgák előtti este meg reggel tanulni, de azért ez nem teljesen igaz. Szóval, ha ti is gyorsan memorizáló típusúak vagytok, akkor nyugodtan éljetek ezzel a módszerrel. Én még egyetemen is az utolsó pillanatig olvasgattam az anyagaimat vizsgák előtt, mert úgy sokkal jobban rögzült. Szóval, ha működik, csináljátok, ha nem, irány az ágy!

De, hisztizzetek, ha ettől jobban érzitek magatokat. Nyugodtan adjátok ki a feszültséget, verbalizáljátok a félelmeiteket, legyen az bármi. Jobb kint, mint bent, így ugyanis kicsit ellazultok. Nekem is megnyugtató volt a tudat, hogy nem tagadnak ki bukás esetén, bármennyire is irreális volt a félelmem. Egyébként is, ők gyakran idegesebbek nálatok is, és nagyon cukik, hogy ezt próbálják leplezni.

Élesebbé teszi a reflexeinket és megemeli az energiaszintünket – a stressz vajon a barátunk?

„Vannak, akik jobban működnek stresszhelyzetben – például egy vizsgán vagy állásinterjún –, és vannak, akik kevésbé, de egy dolgot le kell szögeznünk, a stressz nem feltétlenül az ellenségünk! Szét kell választani a jó stresszt a kevésbé jótól/hasznostól, meg kell értenünk, melyik miért van, és ki kell tapasztalnunk, melyiket hogyan tudjuk kezelni vagy épp átvészelni.”

Természetesen ne puskázz. (kacsintkacsintkacsint)

Tudom, szentségtörő dolog ez tőlem, hogy ezt leírom, és a tanárok vesszőparipája az, hogy nem éri meg kockáztatni a kizárást, de mégis, diákok tucatjai puskáznak érettségin. A kétségbeesés sok mindenre rávesz, nyilván nem árt ésszel csinálni. Előrevetítem, előbb-utóbb az ember rájön, hogy felesleges stressz puskákat gyártani, de nem hasztalan. Ha nem is használjátok végül, biztonságot ad a tudat, hogy használhattok valamit végszükség esetén, illetve a puska készítése maga is egy tanulási folyamat. 

Ezeken túl viszont jó, ha van nálatok csoki, szőlőcukor, víz, ha pedig nem megy a tanulás, akkor ne erőltessétek, inkább olvassatok el egy jó kis könyvet. Hasznos maximálisan kihasználnotok az időkereteteket, lehet, hogy nem jut eszetekbe semmi sem, de elég rossz érzés utána rájönni, hogy talán bent jut eszetekbe a válasz, ha nem siettek ki. Mindig tippeljetek, ha nincs jobb ötletetek, mert lehet szerencsétek; ami pedig a tanárokat illeti, ne féljetek tőlük. Ők is emberek, és nem céljuk benneteket megszívatni, és azt is tudják, milyen az, ha valaki leblokkol vizsga közben. Segítenek.

A szülőknek pedig csak egy tanácsom van, de az véresen komoly: ne zaklassátok a gyereketeket. Pont eléggé zaklatott magától is.

A legfontosabb tanácsom viszont az, hogy éljétek meg az érettségit, a legutolsó mozzanatig. Emlékszem, én az utolsó felelet után kimentem a suli előtti parkba, leültem a padra, és arra gondoltam, hogy: És akkor most mi? Mi a következő lépés? Mi jön az érettségi után? Hiányzott az érettségi előtti énem a nyervákolásommal együtt, az eredményhirdetés ugyanis visszavonhatatlanul lezár egy időszakot.