Ma már nehéz elképzelni a mindennapjainkat wifi nélkül, pedig a nonstop online jelenlét nem mindig képezte az életünk részét. Szerintem mindannyiunknak vannak emlékei a betárcsázós internetről és olyan weboldalakról, amelyek mára eltűntek, pedig 10 évvel ezelőtt csak és kizárólag miattuk kapcsoltuk be a gépet.
Amikor még nem minden lakásban volt internet…
Amikor még számtechóra végén kaptunk tíz percet fakultatív netezésre…
Amikor még komoly forgalmat bonyolítottak az internetkávézók…
Amikor még nem a Facebook és a YouTube bonyolította a legnagyobb forgalmat…
Nos, akkor ezek voltak számunkra a legfontosabb dolgok:
E-mailben érkező viccek, képek, videók
Amikor még nem léteztek mémek, e-mailben érkezett a humor. Mindenkinek volt egy vicces ismerőse – vagy inkább egy ismerős ismerősének az ismerősének az ismerőse –, aki nem tudni honnan, de összegyűjtötte a legütősebb poénokat, képeket, videókat, majd rászabadította őket a világra.
Tudjátok, ezek voltak azok a mailek, amelyeknek a tárgyában az állt: re:re:re:re:fwd:fwd:fwd:fwd:HAHA!!!!!!!
A dolog külön szépsége volt, hogy a szöveg a szivárvány minden színében és a Word összes betűtípusában tündökölt.
MSN
Az MSN Messenger egy online chat volt, ami a közönséges chatszobákhoz képest annyiban volt új, hogy idegenek helyett az ismerőseinkkel tarthattuk a kapcsolatot. Ha valami eszembe jut róla, akkor az a töménytelen mennyiségű emoticon, amiket szépen begyűjtögettünk az ismerősöktől, és hozzárendeltük őket különböző billentyűkombinációkhoz. Aki kevés szmájlit használt, az fura volt – aki túl sokat, azt meg nem lehetett érteni…
Idegesítő, mégis szerethető funkciója volt a rezgetés, amivel a másik kijelzőjét lehetett megmozgatni, hogy végre ránk figyeljen.
Suli után első dolgom volt bejelentkezni, hogy tovább cseveghessek a barátnőimmel az élet nagy kérdéseiről, és ha valaki nem volt elérhető, csak küldtük neki az ikonikussá vált szöveget:
Gyere fel MSN-re!
iWiW
Ó, az iWiW! Szerintem mindenki elmosolyodik, ha rá gondol. A magyar weboldal egyike volt a világ legelső közösségi oldalainak. 2002-ben indult, akkor még WiW néven, és a népszerűségét jól mutatja, hogy 2005 és 2010 között a leglátogatottabb hazai oldal volt. Bár sok dologra nem volt alkalmas, az ismerősök jelölgetése mindenkit rabul ejtett.
Nekem vannak olyan emlékeim a gimiből, amikor szünetben belógtam a számtechterembe csak azért, hogy megnézzem, kik jelöltek be. Ma is megtenném, csak hát már leérettségiztem, meg az iWiW is megszűnt 2014-ben.
myVIP
Szintén közösségi oldal volt, de sosem sikerült rájönnöm, miért regisztrál valaki ide is, ha egyszer fent van iWiW-en. A dolog szépsége? Hogy ennek ellenére én is regisztráltam…
Az egyetlen dolog, ami kevésbé értelmetlenné teszi a myVIP-et, hogy anno Palvin Barbi is fent volt.
Myspace
A Myspace a Facebook előtti nagy durranás volt. A népszerűségét jól mutatja, hogy az alapító, Tom Anderson portréját az internetes profilképek Mona Lisájaként szokták emlegetni. A Myspace Tomként ismert férfi ugyanis automatikusan az első online barátja lett mindenkinek, aki regisztrált az oldalra.
Eredetileg azért hozták létre a portált, hogy zenekarok felületeként működjön (indie bandák és kevésbé ismert szóló előadók hozhattak létre előadói profilokat), de a Myspace valahogy mégis inkább az emós fiatalok gyűjtőhelyévé vált. Végül is nem csoda, hiszen az oldal készítői tökéletesen eltalálták a tinik vágyait: a többi közösségi oldallal szemben a Myspace-en a felhasználók személyre szabhatták a profiljukat háttérképekkel és zenével, blogbejegyzéseket tehettek közzé, és nemcsak privát üzenetet küldhettek a másiknak, hanem kommentelhettek is a falára.
Ezek a lehetőségek pedig a kétezres évek felében még kifejezetten újnak számítottak. Ez azért aranyos, nem?
