Ma már nehéz elképzelni a mindennapjainkat wifi nélkül, pedig a nonstop online jelenlét nem mindig képezte az életünk részét. Szerintem mindannyiunknak vannak emlékei a betárcsázós internetről és olyan weboldalakról, amelyek mára eltűntek, pedig több mint 10 évvel ezelőtt csak és kizárólag miattuk kapcsoltuk be a gépet.

Emlékeztek még, anno mennyire siettetek haza, csak hogy felmenjetek az MSN-re, és aztán kábé ugyanazokkal az emberekkel beszélgessetek, mint a suliban? És arra, amikor megismerkedtetek valakivel, és az első kérdésetek az volt: van MSN-ed? Amikor átvette a helyét a Facebook, egy korszak zárult le, de van pár dolog, amire örökké emlékezni fogunk.

Ma már nehéz elképzelni a mindennapjainkat wifi nélkül, pedig a nonstop online jelenlét nem mindig képezte az életünk részét. Szerintem mindannyiunknak vannak emlékei a betárcsázós internetről és olyan weboldalakról, amelyek mára eltűntek, pedig 10 évvel ezelőtt csak és kizárólag miattuk kapcsoltuk be a gépet.

Emlékeztek még, anno mennyire siettetek haza, csak hogy felmenjetek az MSN-re, és aztán kábé ugyanazokkal az emberekkel beszélgessetek, mint a suliban? És arra, amikor megismerkedtetek valakivel, és az első kérdésetek az volt: van MSN-ed? Amikor átvette a helyét a Facebook, egy korszak zárult le, de van pár dolog, amire örökké emlékezni fogunk.

Emlékeztek még a jó kis MSN-es időszakra? Rohantunk haza a suliból, hogy aztán otthonról tudjunk dumálni a barátainkkal, nem számított, hogy percekkel azelőtt váltunk szét. Megannyi fura szmájli, animáció és társai boldogítottak minket ebben az időszakban. Annyi rövidítést használtunk, hogy ha édesanyáink bele akartak volna olvasni a naplózott beszélgetésekbe – igen, mert még naplóztuk is nagy részét, hogy később legyen min röhögni –, akkor nem sokat értett volna az egészből.