Ha rákerestek Richard Avedon nevére, minimum egy általa készített fotó ismerős lesz számotokra. Nem csoda, hiszen ő a 20. század talán legkiemelkedőbb divat- és portréfotósa, rengeteg híresség fordult meg a műtermében. Ma egy másik oldalát mutatom be nektek, hogy milyen gyönyörű portrék készülhetnek akkor is, ha az ember – főleg, hogy ő Richard Avedon – csak egy fehér háttérrel és egy fényképezőgéppel utazik. Mindezt Nyugat-Amerikában!
Richard Avedon igazolványkép-fotósként kezdte a karrierjét, senki sem gondolta volna akkor, hogy ekkora karriert fog befutni, és kora egyik legnagyobb fotósa lesz. Miután Alexey Brodovitch, a Harper’s Bazaar akkori művészeti vezetője felfedezte, Avedon az egész világot a feje tetejére állította. Számára nem a ruha volt a legizgalmasabb, hanem az ember, így őt állította középpontba, ezzel elérte, hogy a tervezők ne csak ruhafogasként tekintsenek a modellekre.
Mozgással, játékossággal és érzelmekkel újította meg a divatfotózást.
Szinte minden nagy magazin és divatház számára készített képeket. Nem csoda, hogy olyan sztárok kopogtattak ajtaján egy-egy fotóért, mint Kennedyék, Andy Warhol, Audrey Hepburn, a Beatles, Brigitte Bardot, és még sorolhatnám.
Avedon nem csak a divatfotózás terén aratott hatalmas sikereket. 1974-ben szívelégtelensége miatt legyengült. A szörnyű időszak inspirálta, hogy valami lenyűgöző gyűjteményt hozzon létre. A texasi Amon Carter Múzeum vezetője, Mitchell A. Wilder felkérte Avedont, hogy mutassa be Nyugat-Amerikát.
Ez hatalmas fordulópont volt Avedon életében, hiszen ahogyan ő maga is mondta egy interjúban: ez lett élete munkája. Avedon és csapata fehér háttérrel, fényképezőgéppel és egy utazó laborral nekivágott a vadnyugatnak.
Utazása során bányászokat, farmereket, bölléreket, a munkásosztály tagjait állította fehér háttér elé, majd – kiemelve mindennapi közegükből – lefotózta őket. A fehér háttérnek köszönhetően a képeken csak az emberre koncentrálunk, a modelleken látszik, hogy honnan jöttek, szemükben tükröződnek az érzelmeik. Nem is gondolnánk, hogy egy portré mennyi mindent árulhat el rólunk.
Avedon ezen képeivel maximálisan őszinte betekintést nyújt a nyugat-amerikai emberek életébe, anélkül, hogy rajtuk kívül más is lenne a fotókon.
A projekt 5 évig tartott, ezalatt 762 embert fényképezett le, és 17 ezer filmlemez fogyott el. A fotókat albumban kiadták, a projektet pedig egy kiállítással zárták, ahol méteres nagyságokban voltak megtekinthetőek a fotók.
Először egy fotótöriórán hallottam Avedon sorozatáról. Amikor a kezemben foghattam az albumot, csillogó szemekkel néztem végig, és teljesen beleszerettem a nyers és meglepően őszinte portrékba. Remélem, lesz egyszer szerencsém élőben látni ezeket a fotókat, mert gyönyörűek lehetnek, ahogy a hatalmas printeken teljes részletességben láthatóak.
Lessétek meg a kedvenc képeimet a sorozatból:
