Cameron Diaz, Jude Law, Kate Winslet és Jack Black kalandjai tulajdonképpen úgy értek véget, hogy nem tudtuk biztosan, mi is lesz a párokkal a jövőben. Jöhetne a 2. rész, hogy kiderüljön, Iris (Kate Winslet) Kaliforniába költözik-e Miles (Jack Black) és a cuki idős bácsi, Arthur közelébe. Illetve hogy Amanda (Cameron Diaz) és Graham (Jude Law) szerelme tényleg nem csak fellángolás-e, és hogyan oldják meg a távkapcsolatot.

Cecelia Ahern regényéből készült a P. S. I Love You, amit 2007-ben éppen karácsony este láttam egyedül Írországban egy moziban. Azóta sem tudom végigülni anélkül, hogy megkönnyezném. A sztori egyszerre szomorú és felemelő, mi szívesen megnéznénk, vajon Holly (Hilary Swank) és az ír srác, William (Jeffrey Dean Morgan) összejönnek-e, miután a nő túltette magát férje halálán.

Ez nem az a szokványos folytatás lenne, hiszen a Szerelmünk lapjai végén a két főhős egy hosszú, közös élet után egyszerre szenderülnek örök álomra. Mi inkább arra lennénk kíváncsiak, mi is történt abban a néhány évtizedben, ami az újra egymásra találás és az idősek otthona között történt velük. A film erőssége pont az, hogy egy viszonylag egyszerű élethelyzetből képes kihozni a könnyfakasztó romantikát. Vajon mi mindent mutathatnának meg nekünk egy férfi és egy nő teljesen átlagos házasságából?

A Mezítláb a parkban nem mai film, 1967-ben mutatták be, ám a benne felvetett problémák nagyon is maiak. Adott két teljesen különböző ember (Robert Redford és Jane Fonda), az egyik megfontolt és konzervatív, a másik bolondos és szabadszellemű, akik mégis hihetetlenül szerelmesek egymásba. Az ellentéteket áthidalva próbálnak együtt létezni, miközben színes karakterek veszik körül őket, akiket egyszerűen csak szeretni lehet. Az egész film olyan, mintha a lelkünket simogatná, nem csoda, hogy kérünk belőle még, még, még…

Ebben az 1957-es filmben minden benne van, amit szeretünk: Audrey Hepburn (ennyi amúgy már elég is lenne), Fred Astaire, mesés Hubert de Givenchy ruhaköltemények, fotózás, divatlapok, jó zene és némi tánc is. Az egész nagyon cuki, ha Audrey, Fred és Givenchy ma is élnének, jöhetne velük a folytatás. Így akár egy remake-kel is kiegyeznénk, persze csak ha jól csinálják.

Még egy film Audrey Hepburntől, akit nem lehet megunni. A film alapvetően vígjáték, pontosabban romantikus komédia, de mi nagyon szerettük Holly Golightly többdimenziós karakterét, ami akár egy drámában is simán elmenne. Mert Holly nemcsak nagyvilági és bohókás, de önbizalomhiányos, sebezhető és naiv is. Kár, hogy senkit nem tudunk ebben a szerepben elképzelni Audrey Hepburnön kívül.

Amélie (Audrey Tatou) története egy egész világot megfogott, nőket és férfiakat egyaránt. Audrey Tatou hatalmas szemeit és jótékonykodásának történetét néztük végig ebben a filmben. Azt, hogyan tesz boldoggá valakit mások boldogsága. A második részben következhetne az, amire mindannyian vártunk: végre a szerelemben is kiteljesedve látni Amélie-t.