Ha valakihez vendégségbe megyek, számomra magától értetődő, hogy a cipőt az ajtó félméteres körzetében le is veszem. Még akkor is, ha tél van, és hideg a csempe; mert egyrészt nem is kényelmes, másrészt meg ugyan ki veszi örömmel, ha körbejárják a lakását sáros cipővel? De sokan nem foglalkoznak ezzel, hazaérve pedig átvágtatnak a fél házon cipőben, mondván, hogy úgysincs kint rossz idő, nem hoznak be sok koszt.

Elég csak belegondolni, hogy a járdán sétálva (ami tegyük fel, tavaszias időben nem sáros) mennyi koszt szedünk fel a talpunkra. A kutyusok néha itt végzik el kisebb-nagyobb dolgukat, a madarak sem kímélik ezt a területet, és akkor arról nem is beszéltem, mi van egy mosdó padlóján.

Kedves, Y. X.! Kérlek, NE ÜLJ utcai ruhával az ágyra!

Az ember személyes higiéniája megkövetel pár alapvető dolgot, olyat, amit (általában) mindenki csinál, de mivel személyes, nem kell róla beszélni. Nos, az én higiéniai kattanásomról viszont szeretnék beszélni!

Emcsi cikkét ITT olvashatjátok el.

Amit aztán beviszünk így a lakásba, miután pedig mezítláb végigjárjuk a szobát este, már ott is van a bőrünkön a sok szennyeződés. Sok? Úgy értem rengeteg! Egy amerikai kutatás során ugyanis 10 embert kértek meg, hogy hordjanak két héten át vadiúj cipőket, majd a végén tesztelték, mennyi és milyen szennyeződés tapadt rájuk. Mindössze 14 nap alatt 420 ezer (!) egységnyi baktériumot találtak, ennek 27%-a pedig a hírhedt E.coli volt. Ezek aztán nagyon jól megtapadnak a padlószőnyegen és a lakás bármelyik részén, egyenes utat engedve a bacik terjeszkedésének.