Azt hiszem, mindannyiótok ismeri azt a problémát, amikor szeretné kihúzni a szemét reggelente és létrehozni a tökéletes cicaszemet, de nem megy. Túl vastag lesz, nem sikerül egyformára, elkenődik. Kivéve, ha vérprofik vagytok... vagy tetovált tusvonalatok van.
A sminktetoválás megold egy csomó sminkkel járó problémát. Írtam már nektek az ajaktetoválásról, aminek köszönhetően mindig csókállórúzs-hatása lesz a szátoknak, de körbejártuk egy szakértővel azt is, milyen szemöldöktetoválást érdemes választanotok, ha arra adjátok a fejeteket.
Azt hiszem, ha tetoválásról van szó, és azon túlteszitek magatokat, hogy valaki arcra tetováltat, akkor azon belül is vannak durvább részek. A szemöldök tetoválásához már volt időnk hozzászokni, hiszen nem új keletű a dolog, a száj tetoválásának hallatán már jobban fel tudok szisszenni. De a szemhéj tetoválása a sminketoválás csúcsa: vékony, érzékeny bőrszövetről van szó, ami ráadásul közel van a szemgolyóhoz is.
Mégis sokan döntenek a szemhéjtetoválás mellett, aminek több oka is lehet:
A szemhéjtetoválás ugyanis mindezekre megoldást nyújt, ráadásul egészen széles a kínálatuk, gyakorlatilag bármit kérhettek tőlük:
De milyen maga a tetoválás?
Most kivételesen nem szakembert kerestem meg a kérdéseimmel, hanem olyasvalakit, akinek van szemhéjtetoválása. Olvasónk, Anikó cicaszemet álmodott meg magának, tapasztalait pedig szívesen megosztotta velem.
„Nagyon régen gondolkoztam azon, hogy tetováltassam a szemhéjam. Azért vacilláltam rajta, mert általában fekete tussal húztam ki a szemem reggelente, de féltem, hogy elmúlik a természetességem (se műkörmöm nincs, se műszempillám). Viszont, ha nem festettem ki magam, borzasztóan sápadt volt az arcom, mivel elég világos a szempillám, és a szemem is kék.
Végül tavaly tavasszal rávettem magam a tetováltatásra. Olyan kozmetikushoz mentem, akinél már többször voltam különféle kezeléseken. Először csak érdeklődtem nála, megnéztük a munkáit, majd végül bejelentkeztem. Vittem neki képet, hogy milyen tetszik, és annak alapján lett nekem is elkészítve egy nagyon vékony, fekete, szolid tetoválás a felső szemhéjamon. Az alsóra pont azért nem akartam, mert az nekem már nagyon feltűnő.
Először felrajzolta a tetoválást, megnéztük, hogy ilyenre gondoltam-e, majd bekente a kezelendő felületet lidokainos kenőccsel. A tetoválás nem volt kellemes, de teljesen kibírható volt, mondjuk nekem elég nagy a fájdalomküszöböm. Ahogyan elkészült a tetoválás, tájékoztatott a kozmetikus, hogy reggelre beödémásodhat a szemem, és kennem is kellett egy konkrét krémmel, amíg be nem gyógyult.
Reggelre tényleg be is ödémásodott, de simán bementem dolgozni, délutánra pedig el is múlt. Két hónap múlva kellett visszamennem, hogy még egyszer átüssük a tetoválást, az bőrfüggő, hogy kinek mennyire dobja ki a festéket a bőre.
Persze féltem, hogy nem fog tetszeni vagy megunom, vagy mindenki észre fogja venni, de a közvetlen környezetem is csak azt vette észre, hogy mindig szépen „ki van húzva” a szemem. Egyáltalán nem bántam meg, és imádom, hogy nem kell magam mindennap kifesteni. Persze van, hogy tussal átmegyek rajta, de csak akkor, ha vastagabb vonalat szeretnék.”
Szerintem a lényeg, hogy ha eldöntöttük, hogy meg szeretnénk csinálni, akkor olyan kozmetikust válasszunk, akit ismerünk, és akiben megbízunk.
