A szépségversenyek manapság arról szólnak, hogy kinek tökéletesebb a teste, kinek szebb a bőre, ki tudja legjobban meggyőzni a zsűrit, hogy az élete a világbéke. Viccet félretéve, az egész elment egy olyan irányba, mely ellen azért nem árt felszólalni, mint teszi azt Amerika egyik legkülönlegesebb rendezvénye.
Amerikában már 20 éve minden évben megrendeznek egy olyan szépségversenyt, mely kilóg a többi közül. Ide ugyanis csak 60 feletti nők jelentkezhetnek, olyanok, akikre igaz lehet a verseny fő szelleme: az idősebb amerikai nők méltóságát, érettségét és belső szépségét kell megtestesítenie a győztesnek. Itt jegyezném meg, volt, aki 90 évesen indult a címért.
A rendezők célja, hogy a résztvevők és a díjazottak a tudásuk, tapasztalataik és forrásaik által segíthessenek a fiatalabb generációnak abban, hogy egy jobb társadalmat hozzanak létre. Szeretnék, ha elrugaszkodna a szépségipar attól a nézettől, hogy csak a hibátlan bőrű, vékony és feszes testű lányok a tökéletesek.
Arra ösztönzik a versenyzőket, hogy jelenítsék meg a színpadon a belső szépségüket, az eleganciájukat és a tehetségüket. Mindebben természetesen a zsűri is segít, ugyanis interjúkon át figyelik a személyiségüket és a társalgási készségüket.
A beszélgetős részen kívül bizonyíthatnak még estélyiben, ahol nem az alakjukat nézik, hanem a stílusukat, az ízlésüket, hogy tisztában vannak-e azzal, mi áll jól nekik. Valamint a „normál” szépségversenyekhez képest itt is van egy olyan blokk, amelyben megmutathatják, miben tehetségesek, legyen az éneklés vagy akár versírás.
