Nincs mit szépíteni a dolgon, ideje színt vallanom. Andi vagyok, 28 éves. Függő. Tejfüggő. Csokifüggő is, de szerintem az emberiség nagy része az, úgyhogy szerintem ez nem annyira nagy dolog. De a tejfüggőség? Kicsit fura, nem?
Már gyerekkoromban is imádtam tejet inni, ráadásul akkor még igazi tejíze volt. A mamám még a szemközti házból hozta át kannában – frissen fejt volt, és meleg. Ha kisebb-nagyobb megszakításokkal is, de a tejimádatom megmaradt, talán csak a kolis időszakban szakadt meg három évre, hűtő híján. Illetve valaki mindig megitta. Mindenesetre ha nem tudjátok, miről ismerszik meg a tejfüggő, akkor segítek:
Tejfüggőként azonban azt is tudom, hogy nem annyira jó dolog állandóan tejet inni, hiszen elég magas a kalóriatartalma, ami az egészséges életmódba annyira nem fér bele. Ma már tudatosan nem kartonszámra veszem a tejet, hanem dobozonként. Ha elfogy, nem iszok, ez nálam minden élelmiszer-megvonás esetén bevált módszer. Viszont felfigyeltem egy nagyon furcsa szokásomra:
egyre többször nyúlok laktózmentes tej után, pedig nem vagyok laktózérzékeny.
De miért? Ez nem Kína!
Kínában ugyanis tényleg mindenki laktózérzékeny, ezért ott csak horribilis áron lehet hozzájutni igazi tejhez. Normál áron csak a szójaitalokat és egyéb alternatív, tejhelyettesítő italokat kaphattok. De Magyarország nem Kína! Mégis, mióta begyűrűzött a köztudatba a laktózérzékenység, egyre több ember véli felfedezni magán a laktózérzékenység vélt tüneteit, vagy éppen csak a reklámok miatt nyúl a laktózmentes termékek után.
Legutóbb bevásárláskor azt is megfigyeltem, hogy tényleg jelentősen több laktózmentes tej fogy, mint sima, pedig azért még ott nem tartunk, hogy Magyarország egész lakossága laktózérzékennyé változott volna. Ez egyébként azoknak, akik laktózérzékenyek, már szemet is szúrt, hallottam és olvastam is már tőlük olyan megjegyzést, hogy nem igazán helyeslik ezt a hozzáállást azoktól, akik nem érintettek ebben a betegségben.
Azok, akik nem laktózérzékenyek, nem is tudják elképzelni, mennyire kellemetlen tényleg ezzel együtt élni, nem jókedvünkből vesszük meg jóval drágábban a laktózmentes tejet vagy a tejet helyettesítő italokat
– szól az egyik észrevétel.
Ugyanez a jelenség más területen is észrevehető, elég csak a gluténmentes termékekre gondolni, de az E-mentes trend már biztosan felkeltette másban is a gyanút, hogy ez már tényleg csak marketingfogás. Reklámok és marketinghúzások tömkelege épül már a „mentes” címszóra, egyre több termékre kerül rá ez a szócska, és működik, mert a vásárlók megveszik, még megemelt ár mellett is.
Pedig, azt gondolom, a sima tej és a mentes tej közötti árkülönbség nem kevés, így aki tényleg átvált a tehéntejről a mentes verzióra, annak igencsak komoly indokra és elhatározásra lenne szüksége ahhoz, hogy tényleg meglépje ezt.
Egy biztos: én, amíg orvosi leletem nem lesz róla, hogy muszáj, nem veszek mentes terméket!
