„OMG, náthás vagyok! Akkor lehet, influenzám van? Esetleg arcüreggyulladás?” – nagyjából így képzelünk el egy mezei hipochondert, pedig a valóság ennél árnyaltabb. Míg a köztudat néha mosolyog ezeken a megnyilvánulásokon, és farkast kiáltó fiúnak hiszi őket, az igazi hipochonderek valójában komoly nehézségekkel küzdenek meg nap mint nap.
A YourTango szerzője a saját hétköznapjait és érzéseit osztotta meg az olvasókkal, és igen, a lényege az, hogy a szenvedés igazi. A hipochonderség ugyanis egy létező mentális zavar, nem kamupánikolásról szól, hanem a folytonos szorongásról, és a félelemről attól, hogy valamilyen komoly bajotok lesz.
Nem tudom, honnan jött, miért alakult ki nálam, de egy biztos: a hipochondria nem a barátom.
– írja Shannon. Olyannyira nem, hogy hiába tanulta meg irányítani, még mindig küzd vele, és mint egy szörny, ez a betegség alaposan bekavar a hétköznapokba.
Ott kellett hagynia például az állását is, mert annyira mélypontra került a hipochondria miatt lélekben. Eleinte minden jól indult, sokat tett azért, hogy bekerülhessen a munkahelyére, ám egyszer elkezdett fájdalmat érezni a jobb szeme mögött. Mintha az izmai sajogtak volna, és nehezen tudta kontrollálni a szemmozgását. Megijedt, ám az orvos megnyugtatta, hogy nincs semmi baj a szemével.
A gond az volt, hogy ez azt az érzést váltotta ki belőle, hogy ha itt minden okés, talán tumor lehet a szeme mögött. Shannon zokogott, és azt hitte, az életének most lesz vége. Nézte a mosolygós embereket az utcán, és arra gondolt, hogy pár hónap, és ő már nem lesz. A főnöke nem akarta hazaengedni, és vissza is állt dolgozni a helyére, ám amikor a füle mögé simította a haját, észrevett ott egy dudort.
Egyből azt gondoltam, hogy az a daganat.
Otthagytam mindent, hazarohantam sírva anyám karjai közé, és együtt elmentünk orvoshoz. Hét óra várakozás és MRI után kiderült, nincsen semmi baj, valószínűleg meghúzódott egy izom” – emlékszik vissza Shannon. A fájdalom egy hét múlva elmúlt, de a munkának búcsút inthetett.
Egy állítólagos hipochonder küzdelmei
„A nővérem szerint hipochonder vagyok – szerintem viszont csak alapos. Mivel orvos, elsőre akár el is ismerhetném, hogy neki van igaza, csakhogy aki ezt objektíven el tudná dönteni, az egy pszichológus lenne. Tehát azt javaslom, hagyjuk ezt a kérdést eldöntetlenül, mondjuk úgy: ÁLLÍTÓLAG hipochonder vagyok” – kezdi cikkét Viola, majd szépen átvezet benneteket a legnagyobb félelmet jelentő diagnózisain, majd azt is elárulja, hogyan tartja kordában a félelmeit.
Sosem bújnál be sövény alá? Ők igen!
Jó tanmese a hipochondriások hétköznapjaiból az is, hogy mire képesek, amikor a kiszáradástól félnek. Shannon elhatározta, hogy elutazik Virginiába egyedül, a rokonaihoz. Minden rendben is zajlott, ám eltévedt: fekete ruhában, víz nélkül, szomjasan állt a tűző nap alatt, és bepánikolt.
Csak a kiszáradásra tudtam gondolni.
Azonnal égni kezdett a bőröm, és hányingerem lett. Ahogyan körülnéztem, csak az egyik háznál láttam egy kicsi árnyékot, amit a sövény adott. A hajam felcsatoltam, a pólóm felhúztam hasig, a nadrágom szárát feltűrtem, és befeküdtem az idegen család kertjében az árnyékba. Taxit hívtam, és azon imádkoztam, hogy ne jöjjön ki senki.”
Képzeljétek el, milyen az élet hipochonderként Ázsiában!
Mivel Shannon többször megfordult Ázsiában, ahol köztudottan vannak problémák a csapvízzel, ajánlott a hepatitis B oltás, és az illemhelyek sem túl higiénikusak. Shannon rövid időn belül képtelen volt kiverni a fejéből, hogy elkapott valamilyen nemi fertőzést. Ez odáig fajult, hogy szerzett egy tolmácsot, és elment egy kínai nőgyógyászhoz.
Borzasztó volt. Teljesen másképp történt a vizsgálat, és a doki üvöltött. Kellemetlen volt, de csak akkor nyugodtam meg, amikor azt mondta, minden rendben.
Szintén Ázsiában történt meg vele az is, amikor hasonló félelmek miatt nem volt hajlandó szexelni a párjával. Állandóan félt valamitől, menstruációs görcsei kibírhatatlanok voltak, emiatt meg volt győződve arról, hogy cisztája vagy méhnyakrákja van. Volt, hogy átszaladt a fején, hogy méhen kívüli terhessége van. Nem tudta elengedni magát szex közben, volt, hogy sírva fakadt.
Amikor hazaértek az utazásról, első útja orvoshoz vezetett, aki teljes kivizsgálás után szembesítette a ténnyel, hogy jól van. A fájdalmai pedig elmúltak.