A deperszonalizációs zavar (vagy angol rövidítésén DPD) az az állapot, mikor az egyén külső szemlélőjévé válik saját életének, úgy érzi, teljesen elidegenedett saját magától, élményeit és érzelmeit nem érzi sajátjának. Ehhez nagyon gyakran derealizációs zavar is társul, mely során a világot és környezetét szintén idegenszerűként érzékeli a beteg. A DPD sok esetben fordul elő olyan életszituáció után, mikor a személy életveszélyben érzi magát. Ez is magyarázhatja a tényt, hogy a Nemzetközi Mentális Betegségek Szövetsége szerint az amerikai felnőttek mintegy fele tapasztalja meg ezt a furcsa állapotot életében legalább egyszer – írja a Bustle.
Azonban ha a zavar állandósul, és a mindennapi életünket is befolyásolni kezdi, cselekednünk kell. Persze ne az internet legyen az elsődleges hely, ahonnan levonjátok a végső következtetéseket és felállítjátok tüneteitek alapján a diagnózist, de azért nem árt tisztában lenni azokkal az intő jelekkel, amik alapján gyaníthatóan deperszonalizációs zavarban szenvedtek. Így legalább tudni fogjátok, milyen orvost keressetek fel.
1. Úgy érzitek magatokat, mintha leválasztottak volna benneteket a saját testetekről
Ahogy mondtuk, a deperszonalizáció során teljesen függetlennek érezzük magunkat a testünktől és az elménktől is. Az érzés, miszerint már nem állunk kapcsolatban saját testünkkel, lényegében a legelső és legfontosabb tünete a DPD-nek.
2. Idegennek látjátok a tükörképeteket
Az érzés, miszerint elvesztettük a kapcsolatot a saját testünkkel, annyira elhatalmasodhat rajtunk, hogy még a saját tükörképünket is idegennek látjuk. Nem arról van szó, hogy a DPD-ben szenvedők nem ismerik fel saját magukat a tükörben, inkább csak nem éreznek semmilyen önazonosságot azzal a személlyel, aki a tükörből visszanéz rájuk.
3. A világ is idegennek tűnik
Ha úgy érezzük, hogy a világ, amely körbevesz minket, csak fantázia vagy egy látomás, derealizációs zavar indult meg bennünk. Az illető ilyenkor gyakran úgy érzi, mintha egy film szereplője lenne, vagy mintha valamiféle furcsa lencsén át szemlélné a körülötte lévő valóságot.
4. Az élet álom
A derealizációs zavar legerősebb formája, ha elhatalmasodik rajtunk az érzés, hogy az élet nem is a valóság, hanem csak egy álom, amiből nemsokára felébredünk. Még mielőtt eszetekbe jutna néhány eredetes vicc, gondoljatok arra, hogy a filmbeli történetek sokkal kevésbé viccesek a valóságban, ráadásul nem is néznek ki olyan jól, mint a képernyőn.
5. Kívülállóként figyelitek, ahogy különböző fázisokon mentek át
Habár a testen kívüli élmények nem mindig jelentik konkrétan azt, hogy kívülről látjuk önmagunkat, a deperszonalizációs zavarban szenvedők gyakran számolnak be arról, hogy kívülről szemlélik, ahogy átmennek az életük különböző fázisain. Sőt, néhány beteg arról számolt be, hogy annyira távolinak érzik magukat a történésektől, mintha robotok lennének.
6. Ugyanúgy érzékelitek a valóságot, mint bárki más
Fontos megjegyezni, hogy a DPD-ben szenvedők ugyanúgy érzékelik a valóságot, mint az egészséges emberek – épp ezért nagyon gyorsan rájönnek arra is, hogy valami nem stimmel az érzékelésükkel.
Ha a fenti tünetek közül bármelyiket hosszabb ideje tapasztaljátok, minél előbb forduljatok pszichológushoz, hogy megszüntessétek a bajt!
