Első osztályos korom előtt kaptam egy arieles naplót, és fogalmam sem volt, mihez kezdjek vele. Ez a baj a noteszokkal; tök jól néznek ki, de az esetek többségében ötletünk sincs, mit írhatnánk bele. Én akkoriban ismerkedtem meg a betűkkel, de nem bírtam várni, és hiányos tudásommal, sok-sok helyesírási hibával, de elkezdtem naplót vezetni. A legelső bejegyzést 1999-ben írtam, 7 évesen, amikor egy iskolai előadás után teljesen fel voltam pörögve a tűzijátékok miatt. Azóta pedig kihagyásokkal ugyan, de sosem hagytam abba a naplóírást; és elárulom, miért ajánlom mindenki másnak is!

Érdekes visszaolvasni, hogy a kapcsolatokkal, barátságokkal, de akár munkával kapcsolatban mennyit változott a világnézetetek. Hogy ami anno igazi világfájdalom volt, ma már csak egy vállvonást kapna tőletek. Vagy hogy egy srác, aki egykor tökéletes volt a szemetekben, évekkel később mennyire másmilyennek tűnik. Ráadásul azt is észrevehetitek, ha ugyanazt a hibát követitek el újra, csak sokkal később, akár egy másik személlyel; elolvasva a régi tapasztalatokat, észrevehetitek ezeket a körforgásokat, és tehettek is ellene.

Híres naplók, amiket nektek is el kell olvasnotok

Emlékek napja van a VOUS-n, és mikor megtudtam, hogy erről lesz ma szó, egyből felvetettem a naplókkal kapcsolatos ötletemet, aminek eredményeként most olyan naplókat fogok bemutatni nektek, amiket kötelező elolvasnotok!

A cikk folytatásáért kattintsatok IDE!

Gondoljatok csak bele; van egy nonstop elérhető pszichológusotok, aki egyben a legnagyobb bizalmasotok. Meghallgat, sosem kritizál, segít gondolkodni, és még a feszültséget is levezeti. Na, hát ez a napló. Ide bármit leírhattok, ami a fejetekben van, és biztos, hogy nem fog elítélni semmiért. A nehezebb időszakaimban különösen gyakran előkerül a naplóm, hiszen amikor kiírom magamból, és visszaolvasom, megkönnyebbül a lelkem. Olyan ez, mint amikor a legjobb barátnőtöknek mesélitek el a problémáitokat, annyi különbséggel, hogy egyetlen apró részletet sem kell finomabban megfogalmaznotok.

Ma már az okostelefonokkal mindent meg tudunk örökíteni, de van valami különleges abban, hogy vissza is tudjuk olvasni a részleteket. A naplóim tele vannak olyan történetekkel, amikre magamtól nem is emlékszem már, csak olvasás közben ugranak be a képek; így viszont biztos, hogy sosem fogom elfelejteni őket.

A régebbi feljegyzésekből láthatjuk igazán, hogy honnan indultunk, és most hol tartunk. Hogy végül sikerült-e valóra váltani a terveinket, vagy hogy végül mennyire megváltoztak a vágyaink. A szakítás után is nagy segítség lehet; azzal, hogy mindig leírjátok, éppen hogy érzitek magatokat, vissza tudjátok követni a továbblépés folyamatait. Ha pedig esetleg egy újabb szakítás közepén találjátok magatokat, ezeket olvasgatva biztosíthatjátok magatokat arról, hogy nem lehetetlen kiheverni egy csalódást.

Forrás:

pexels.com