Egyéb kategória

Ilyen az élet polihisztorként a 21. században

„Amikor kicsi voltam, balerina akartam lenni, vagy búvár. Vagy mindkettő. Nem értettem, miért ne lehetnék felnőttként ennyire sokszínű, és be kell vallanom, ezt nem értem még ma sem.” – kezdi történetét Ágnes, aki a VOUS vendégszerzői felhívására jelentkezett. A következő sorokban Fodor Ágnes írását olvashatjátok.

vous - 2016.12.08.
Ilyen az élet polihisztorként a 21. században

Az élet úgy hozta, hogy se búvár, se balerina nem lettem. Helyette megmaradt az a furcsa perverzióm, hogy több mindent szeretek csinálni egyszerre, és ez a vonzalom akkor sem kímél, amikor a tevékenységek között valamiféle összhangot kellene kialakítani. Nem, nem a pályaválasztással, nem a szorgalommal, vagy épp a kitartással van a gond. Sajnos.

Lehet, hogy ott „rontottam el”, hogy meglehetősen érdeklődően szemléltem a világot, és bár zseni messze nem vagyok, de kicsit azért tehetséges voltam a zenében, érdekelt az irodalom, emellett szívesen és fantáziadúsan rajzoltam.

A sok kis tehetségem sokfelé cibált. Mert minden énemet meg akartam élni, mind én akartam lenni: az énekes, a zenész, a festő, az író, Mr. Darcy felesége. És Mr. Rochesteré, bár ez utóbbi egyben törvényellenes is, így erről azt hiszem, le tudok mondani.

Kiskamaszként író akartam lenni, később aztán a zeneszenvedélyem miatt évekig karnagynak készültem. Csak hát azok a fránya vonzalmak… Mert én buta nem tudtam elvonatkoztatni a mindig a szívemben mocorgó fájdalomtól, ami azt hajtogatta: így minden időmet csak a zene tölti majd ki? És akkor mikor fogok írni? És rajzolni? És olvasni? És irodalmat vagy filozófiát tanulni? Vagy bármi mást? Mindent?

Ezekben a pillanatokban azonnal meggondoltam magam, és elindultam még pár irányba… A vége persze mindig az lett, hogy újabb és újabb hátraarcokat csináltam. Végül egyetemre mentem művészettörténetet tanulni, most itt tartok.

vendégszerző VOUS

Legyél te is a VOUS vendégszerzője!

Van jó témátok? LEGYETEK A VOUS VENDÉGSZERZŐI!

A VOUS-lányok olvasói cikkeket keresnek, segítsetek megtalálni a legjobbakat! 😉 Ha szívesen kipróbálnátok magatokat vendégszerzőként, van olyan történetetek, amit megosztanátok más nőkkel, akkor eljött a ti időtök!

A részletekről mindent megtudhattok ITT!

És tudjátok, mi a vicces? Úgy érzem magam, mint egy számítógép, amibe betáplálják az adatokat, nincs szükség véleményre, nincs szükség gondolkodásra, nincs szükség kreativitásra, azt mondanám, memórián kívül semmire nincs szükség. Semmire. Azt gondoltam sokáig – talán még ma is –, hogy a világ engem elrontott. Egy ilyen személyiség nem fér bele se az oktatás, se a világ „dobozába”. Mert mindegy, hogy én kicsit szépen énekelek, kicsit jól írok, kicsit szépen festek, kicsit okos vagy kicsit kreatív vagyok. Kicsi vagyok, és ebben a világban mindenki kicsi, aki kicsit is sokoldalú.

Forrás:
iStock

Én, aki abban hiszek – illetve hiszem, hogy hiszek –, hogy az emberek tele vannak tömve a legkülönfélébb tehetségekkel, ha azt olvasom valahol, hogy egy híresség belekóstolt az éneklésbe és a színészetbe is, hát csak legyintek, mert azt gondolom: „ugyan már, nem lehet mindenben jó. Sőt! Több dologban sem lehet. Csak egyben! Csak!”

Tényleg? És mégis miért? Van erre szabály? Mondott ilyet bárki is?

Szét se kell nagyon néznünk, bármikor belefuthatunk olyan közszereplő-híresség figurákba, akik sokoldalúságot képviselnek… Könnyű őket megtalálni, mert ritkaságszámba mennek. Rájuk csodálkozunk, és irigykedünk, mert bennünk mindez nincsen meg. Nincsen? Tényleg?

Szerintem nem tűntek el a polihisztorok. Nem Da Vinci volt az utolsó, akinek több mindenhez is volt affinitása. Az emberek bonyolultak, és gyönyörűek, és pont ezért bonyolult és gyönyörű dolgokat tudnak létrehozni.

Ott van például Natalie Portman, aki az Oscar-díja mellett a Harvardon szerzett diplomát pszichológiából, sőt, emellett – és most nagyon durvát fogok mondani – még szép is. Bizony. Nem csalás, nem ámítás, neki ez mind kijutott, és a vicc az, hogy mindez nem is ritka. Vagy gondoljunk Emma Watsonra, aki fiatal kora ellenére is ígéretes színész, nagy tapasztalattal és egy egyetemi diplomával a háta mögött, valamint a feminizmus egyik vezérarcaként is megállja a helyét. Saját bevallása szerint még festeni is szokott! Soknak érezzük?

Mégis miért? Nem lehet egyszerre szép, okos, művelt és tehetséges is? És elszánt? Túl sok az „és”? Zavaró? Frusztráló? Nem lehet beskatulyázni? És ez baj?

Vajon milyen lenne – ezen gondolkozom már évek óta –, ha egy olyan világban élnénk, ahol mindez nem lenne furcsa, ahol az emberek sokfelé burjánzó személyiségét nem lenyesegetnék, hanem nőni hagynák, ahol kihasználnák az emberi tehetséget és kreativitást? Vajon hatékonyabb lenne a társadalmunk?

Nem tudom, hogy mi lesz belőlem, lehet, hogy semmi, a történetemnek se vége, se tanulsága nincs. Egy valamit azonban biztosan tudok: kicsit kicsi vagyok, és nálam sokkal hatalmasabb tehetségek is léteznek, de még nekem – aki tényleg igyekszik bepasszírozni magát valamelyik mai skatulyába – is fáj ez a világ. Mert még a kicsit kicsi tehetségeknek is fáj, ha lenyesegeti a világ a nagy szárnyukat.

Ajánlott cikkek