Nagyon nem mindegy, mi kerül a tányérunkra – és az sem, hogy az hogyan néz ki. Az ételek több érzékszervünkre is hatnak – a fotózásokon, forgatásokon a szemünk elégedettségéért külön szakember felel. Filep Kata, a Cookta és a Nagy csokoládé könyv prop stylistja most beavatott minket a szakma rejtelmeibe.
A food stylist nem új keletű szakma, de a prop stylist talán kevésbé ismert foglalkozás. Mi a különbség a kettő között?
Szerintem egy kezemen meg tudnám számolni, hány olyan ember van jelenleg Magyarországon, aki hasonló munkát végez, mint én. Eleinte mi is food stylistnak hívtuk magunkat – de ez azért nem állja meg a helyét, mert a food stylist magával az étellel foglalkozik. Akkor tud felelősséget vállalni az étel kinézetéért, ha azt ő maga készíti – vagy legalább bele tud szólni az ételkészítés folyamatába.
A mi munkánk ilyen szempontból más: profi séfekkel, gasztrobloggerekkel működünk együtt, akiknek határozott elképzelése van arról, mi hogyan készüljön. A legtöbb esetben a tálalást is ők maguk végzik, így az, hogyan nézzen ki az étel, nem kizárólag rajtunk múlik. Csapatban dolgozunk, és mindenkinek az a célja, hogy a végeredmény minél tökéletesebb legyen – ennek érdekében pedig folyamatosan egyeztetünk. A kép hangulatáért, a kiegészítőkért és kellékekért viszont már a prop stylist felel.
Hol tanulja ki az ember a szakma trükkjeit, hogy lesz valaki prop stylist?
Aki gyakorlott a konyhában, és folyamatosan figyeli, hogy mi történik külföldön, sok tudást magára szedhet. A főzés gyerekkoromtól kezdve érdekelt, anyukámtól tanultam az alapokat – ehhez sokat hozzáadott a saját kíváncsiságom: utánaolvastam dolgoknak és rengeteget kísérleteztem.
Egyébként ami a továbbtanulást illeti, teljesen más irányba indultam el a gimnázium után: eredetileg közgazdász vagyok és reklám szakirányon végeztem.
Dolgoztam is reklámügynökségnél – de igazából azon a területen is nagyon hasznos tudást szereztem a jelenlegi munkámhoz. Mivel beleláttam, hogy egy ügyfél mit szeretne egy tévé vagy egy print hirdetésnél viszontlátni, sok tapasztalatot szereztem az ehhez fűződő kommunikációról.
Részmunkaidős állásom volt, és mellette hódoltam a gasztronómia iránti szenvedélyemnek. Egy főzőiskolában dolgoztam, és amikor az iskola kiadott egy saját szakácskönyvet, jeleztem a főnökömnek, hogy nagyon szívesen magamra vállalnám az ételek tálalását és a képi világ kitalálását. Akkor kaptam először ilyen lehetőséget, és ezután valahogy jött magától a többi felkérésem. Idővel a reklámszakmát teljesen magam mögött hagytam.
Milyen trükkjei vannak a tökéletes kép készítésének?
Ecsetek, szemöldökcsipesz, pipetta, fecskendő – ezek elengedhetetlenek egy fotózásra, ahol nagyon pontos munkát kell végeznünk. Egy levesre az olajpöttyöt például fecskendővel lehet a tökéletes helyre tenni, az aprított petrezselymet pedig csipesszel lehet oda helyezni, ahová a fotós kéri.
Az esetek nagy többségében szempont, hogy minden ehető legyen.
Sörfotózásokon szoktak különféle habokkal csalni, amik mondjuk glicerint tartalmaznak a cél érdekében. Mi viszont nem használunk semmilyen műanyagot a fotózások alatt. Amit készítünk, azt a munka végeztével elpusztítja a stáb.
Maximum annyit „csalunk”, hogy egy sültet a kelleténél pár perccel korábban veszünk ki a sütőből, hogy még szép színe legyen a fotón – mert amikor már készre sült, nem biztos, hogy annyira fotogén…
Van olyan dolog, ami tiltólistás nálad, ha prop stylingról van szó?
Alapelvem, hogy nem teszek olyat az asztalra és a tányérra, ami a közvetlen étkezéshez nem kapcsolódik.
Fűszert például csak akkor szórok a tányér szélére, ha abba az étkezés során szívesen beletunkolnám az ételt. Ugyanígy kerülöm a tányér mögé helyezett, eldöntött borsőrlőt is – nincs rá szükség, így nincs helye a képen.
A Nagy csokolédé könyv készítésekor a csoki volt a fő alapanyagotok. Ezt nem feltétlenül gondolnám egy fotogén alapanyagnak. Mit tudtál vele kezdeni?
Bármilyen meglepő, ez igazából egy nagyon hálás feladat volt. Egy sült hús barnasága sokkal nehezebb kiindulási pont, mint a csoki.
Egyrészt a csokoládé barnasága nagyon sokféle lehet – másrészt nemcsak a színnel, de a textúrával is tudtunk játszani. A csoki lehet folyós, krémes, szilárd, készíthetünk akár habot is belőle – és rengeteg gyümölccsel tudjuk kombinálni, ami jól mutat a képeken.
Ha a csoki hálás feladat volt, akkor mi az, ami kihívást jelent?
A házias magyar ételek. Ezeket nehéz úgy tálalni, hogy a végeredmény ne tűnjön idejétmúltnak. Nem véletlenül próbálják a menő éttermekben újraértelmezni és másként tálalni ezeket a fogásokat. Hiába nagyon finomak az ételeink, ránézésre nem túl modernek – ezért sok esetben módosítanak a recepten a fotó érdekében. Így lesz a lecsóból például paprikahab – hiszen a hab egy egységes textúra, amiben nincsenek szétfőtt paprikadarabok, és nem ereszt olajos levet a tányér szélére.
A #mutimiteszel az egyik legnépszerűbb hashtag az instagramon. Mi a véleményed, zajlik a gasztroforradalom vagy épp ellenkezőleg, ma már mindenki rendel?
Egy főzőiskola rendezvényein a mai napig szoktam segíteni, és sajnos sok esetben szembesülök vele, hogy a fiatalok ma már nem főznek – olyan életvitelt folytatunk, amibe ez nem fér bele. A fiatalok mentségére szóljon viszont, hogy ez nem csak rájuk jellemző: egyre többen döntenek úgy a szüleink generációjából, hogy nem főznek.
Ezzel párhuzamosan viszont igenis zajlik a gasztroforradalom, mert egyre többen szeretnek jókat enni és inni. Én is látom, hogy tele van az Insta szép kávékkal, guszta szendvicsekkel és más ételfotókkal. Amíg sokan azzal spórolnak maguknak időt, hogy készételeket választanak – egyre szélesebb az a réteg, aki hobbiszakácsként a szabadidejét szívesen tölti ételkülönlegességek elkészítésével.
A főzés pár évtizede létfenntartó kötelezettség volt, mára viszont kellemes – és opcionális – időtöltéssé vált.
Így készíthettek irigylésreméltó #mutimiteszel fotókat
Kata tippjei kezdő hobbiszakácsoknak:
Így csinálja a profi: kövessétek Katát az Instagramon, ahol @instakatasan néven rendszeresen posztol munkáiról.
Magánemberként el tudsz vonatkoztatni a vacsorád „megjelenésétől”?
Abszolút! A konyhában a praktikumot tartom szem előtt. Pont azért, mert nagyon sok jól átgondolt, szépen kinéző ételt kell elkészítenem a munkám során.
A nap végén nekem egy tengeri sós vajas kenyér tud a legjobban esni.