Vannak filmek, amiknek már előre sejtjük a végét. Lehet, hogy egy teljesen új témát dolgoz fel, de az előzetesek alapján számítani lehet, hogy a jó győz, a rossz elnyeri a méltó büntetését, a főszereplők pedig boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Tipikus Disney-sztori, nem? Pont úgy, mint A Szépség és a szörnyeteg esetében.

Szinte majdnem minden napra jut egy újabb előzetes, újabb képek és újabb részletek a hamarosan mozikba kerülő élőszereplős változatból. Mi pedig már alig várjuk, hogy végre újra láthassuk. Pár napja az egyik barátnőm megjelölt egy bejegyzésben, ahol már gyűlnek össze az ismerős lányok, és számoljuk vissza a napokat a márciusi bemutatóig. Azonban megakadt a szemem egy kommenten. Egy srác feltette a nagy kérdést: miért várjuk annyira, amikor úgyis tudjuk, miről fog szólni a film és mi lesz a vége?

Nagyon telibe talált a kérdés és azóta azon gondolkodom, mi lehet erre a válasz. Azért, mert lányok vagyunk és imádjuk a meséket? Azért, mert szerelmi történet lesz belőle? Azért, mert szeretnénk, ha a mi életünk is ilyen jól alakulna? Vagy talán ennél egy kicsit bonyolultabb a válasz?

Lenyűgöző hasonlóság! A Szépség és a szörnyeteg régi és új verziója képeken

Több mint 26 év telt el A szépség és a szörnyeteg rajzfilm és az új, lassan mozikba kerülő film között. Ha már ti is alig várjátok, hogy megnézhessétek, akkor adok most is egy kis ízelítőt és érdekességet a történetből.

A cikk folytatását itt találjátok!

Kiskorom óta imádom A Szépség és a szörnyeteget. Talán ez volt az egyetlen mese kicsiként, amit nem bőgtem végig. Imádtam, és felnőtt fejjel is képes vagyok újra meg újra megnézni és ehhez még csak remake sem kell. De ahogy a barátnőim, úgy várom én is, hogy lássam az Emma Watson-félét.

A válasz szerintem nagyon egyszerű. Az eredeti változat óta 26 év telt el, bár a mese már az 1700-as években is létezett. Már több generáció nevelkedett fel rajta és akik kicsiként látták, már felnőttek. A filmes szakmába is új emberek kerültek be ezalatt az idő alatt és szerintem ahány ember, annyiféle nézőpont. Az ilyen újragondolt filmeknél lehet, hogy ragaszkodnak az eredeti történethez, de mivel egy teljesen új stáb dolgozik rajta, más elemeket fognak megragadni. Több mint 20 év alatt a technika is fejlődött, és hiába lesz az új élőszereplős és nem animációs, hiszem, hogy látványban sokkal magával ragadóbb lesz.

Gondoljunk csak arra, hogy az Anna Kareninából is készült újabb és újabb változat. Amikor könyvben olvastam imádtam, a szomorú és szívszaggató történet ellenére, és a mai napig bármikor meg tudom nézni a Sophie Marceau-s változatot. Annak idején, amikor beharangozták a Keira Knightley-féle Anna Kareninát kíváncsiam vártam, mit hoznak ki belőle. 

És szerintem ez a kulcsszó:

Kíváncsiak vagyunk, mi újat tud nekünk mutatni még gyerekkorunk kedvence. Kíváncsian várjunk, hogy új emberek új nézőpontjából lássuk és új részleteket fedezzünk fel. Ez pont ugyanolyan, mintha egy festményt minden nap megnéznénk. A végén nemcsak egyben fogjuk látni a művet, hanem az apró részletek is szépen kirajzolódnak előttünk.

Emellett pedig persze a nosztalgiázás sem elhanyagolható, ami jó emlék volt számunkra gyerekként vagy évekkel korábban, azt szívesen újraéljük. Amennyit pedig eddig láttunk a Disney-mese remake-jéből, éppen ezt ígéri nekük.