Azt pedig különösen nehéz volt elhinni, hogy a telitalpú cipőn túl is van élet, mert hát hogy? A kilencvenes évek divatja azért alaposan rám nyomta a bélyegét, de nem is olyan nagy baj ez, hiszen akkor nem lennének ilyen menő gyerekkori képeim. Pedig ha logikusan belegondolok, akkor tűsarkúban nem lett volna olyan kellemes charleston táncot ropni a húszas években. Aztán meg jött a Dior és vele együtt a cipőforradalom. Onnantól kezdve nem volt mindegy, milyen cipő van Audrey Hepburn vagy Marilyn Monroe lábán, és persze minden nő ugyanabba a cipőbe akarta csúsztatni a lábát, mint ők. Így cserélődött hát le a cipő évtizedről évtizedre a nők lábáról.