„Magyarországon elsőként szervezünk királynő- és királyfiképzőt, mely alapképzést ad a gyerekszépségversenyeken való részvételhez, modellkedéshez, filmezéshez, színészethez. A jelentkezők nyolcszor hat órában tanulnak majd szépségiparról, etikettről, mozgásról, öltözködésről, kamera előtti jelenlétről. Az alapképzés elvégzése után tovább menedzseljük a gyerekeket, munkalehetőségeket ajánlunk számukra” – mondta Bartalovics Ildikó a sajtóközleményben, aki évtizedek óta foglalkozik gyermek tehetségek gondozásával.

A szépségipar és a show-biznisz nem az ördögtől való dolog, maga az elnevezés viszont – királynőképző – ijesztő: először egy PUA-kurzus nőknek tartott verziójára asszociáltam, a közleményt elolvasva viszonyt a tragikus sorsú szépségkirálynő, Molnár Csilla jutott az eszembe. Tudjátok, ő volt az, aki 17 évesen öngyilkos lett, mert nem bírta a terhelést, ami a szépségkirálynői szereppel járt: az Álmodj, királylány című dalt ez a tragédia inspirálta, de Friderikusz Sándor is írt riportkönyvet a történtekről, Isten óvd a királynőt! címmel.

„Nem volt még felnőve ehhez a feladathoz” – Molnár Csilla udvarhölgye mesélt

A vasfüggöny lebontása utáni első magyar szépségverseny győztesének öngyilkossága a mai napig foglalkoztatja az országot, a fiatal lány kusza életéről és haláláról Friderikusz Sándor is könyvet írt. Valóban öngyilkos akart lenni, vagy csak figyelmeztetésnek szánta tettét? Csendes lány volt, vagy kacér? Tavaly Csilla második udvarhölgyével, Mennich Veronikával idéztük fel a történteket.

Az interjút ide kattintva olvashatjátok.

„Játszottál, és játszottak veled” – ugranak be rögtön a régi sláger híres sorai. A szépségipar közelről nézve ugyanis minden, csak nem szép: nehéz, küzdelmes pályáról van szó, nagy a versengés. Komoly lemondásokkal jár, ha valaki ezt az utat választja. Különösen nehéz, ha gyerekekről van szó: sokszor ilyenkor a szülő az, aki a pályát – talán saját megvalósulatlan álmai és becsvágya miatt – erőlteti.

A legsötétebb példa erre az amerikai gyerekszépségversenyek ufószerűre sminkelt arca, a kis Honey Boo Boo, és végtelenül önző édesanyja, June, aki állítólag nemcsak szoláriumba hurcolászta az akkoriban ötéves kislányt, de egyes hangok szerint különféle pirulákkal is tömte, hogy élénkebb vagy éppen – kívánság szerint – nyugodtabb legyen. A horrorcsalád külön valóságshow-t is kapott az amerikai TLC csatornán.

Taylor Momsen gyerekkorát tönkretette a szépségipar

Taylor Momsen amerikai színésznő-énekesnő, A pletykafészek sztárja saját bevallása szerint hároméves korától dolgozik, kisiskolás korától pedig tulajdonképpen családfenntartó.

Köszönheti ezt annak, hogy szülei már ilyen fiatalon reklámfilmekben, reklámfotókon szerepeltették, és különféle castingokra hordták, a producerek pedig felfigyeltek a bájos szőkeségre. Momsen felnőttként arról beszélt, hogy rengeteg forgatás és fotózás miatt nem volt gyerekkora, és ennek hiányosságait máig érzi: egyszerűen kimaradt életéből a biztonságos, nyugodt gyerekkor.

A gyerekek köré épülő szépségipar veszélyes üzem, de szerencsére gyerekmodellekkel, gyerekszínészekkel megfelelő körültekintéssel foglalkozó szakemberek is léteznek, és az ilyesfajta „királynő- és királyfiképzők” körüli párbeszéd segíthet abban, hogy nyíltan beszéljünk az ipart érintő problémákról. Ahhoz, hogy a helyes, szép, kamera előtt rutinosan mozgó gyerekek ne váljanak kizsákmányolt áldozatokká, érdemes figyelembe venni néhány alapvető dolgot:

Forrás:

iStock

1. A gyereknek is van szava, és a játék és az iskola az első

Egy gyereknek az a dolga, hogy gyerek legyen, Michael Jackson elveszett gyerekkora miatt nem lett lelkileg kiegyensúlyozott, egészséges felnőtt soha, hiába született zseninek – mi van akkor, ha a többségünk még csak nem is kivételes tehetség…?! Ne kövessük el azt a hibát, hogy felnőttszerepbe kényszerítünk egy gyereket, nem törődve valós igényeivel és céljaival.

2. A gyerekek szexualizálása szigorúan tilos

Az erősen kisminkelt, szexi ruhákba öltöztetett kicsik láttán összeszorul a gyomrom. A gyerekeket ábrázoljuk olyannak, amilyenek: gyerekekként, a maguk természetességében. Nemcsak a külvilágban megbúvó veszélyek – perverzek – miatt, hanem saját és kortárs közönségük önazonossága érdekében is.

3. Fontos, hogy a gyerek fejlesztése ne csak a külsőségekre épüljön

Hiába lényeges szempont, hogy ezek a kisfiúk és kislányok szépek, a tartós sikerhez más képességkészletekre is szükség van. Az asszertív kommunikáció, a stresszoldás képessége, a kudarckezelés, a nyelvtudás és a beszédkészség fejlesztése mind-mind fontos része kell hogy legyen a fejlesztésnek.

4. Muszáj az egyéni karaktert, adottságokat figyelembe venni

Nem elég, hogy a gyerek szép, és a szülő fizet, de az is fontos, hogy a gyerek élvezze azt, amit csinál, és fel tudja dolgozni a kihívásokat, amelyek egy-egy feladattal járnak. Erre a gyerekekkel foglalkozó szakembereknek fokozottan oda kell figyelniük.

5. Egy picit nyithatunk a fővonalas szépségideál esernyőjén túlra is…

És ha már szépség, gondoljunk csak bele egy kicsit: sokféle ember és persze sokféle gyerek létezik. Miért ne kaphatnának teret azok a gyerekek, akik valamilyen betegséggel küzdenek, esetleg fogyatékossággal élnek? A sokféleség szép, és megfelelő környezetben minden gyerek szépsége megmutatható.

Reméljük, Bartalovics Ildikó képzése figyelembe veszi ezeket a szempontokat is,