Hercegnő, menyasszony, fodrász – talán ezek azok az „álommunkák”, amelyekről a legtöbb kislány ábrándozik. Na jó, a karrieristábbak néha mondjuk bevállalják az állatorvost is. De hogy temetkezési vállalkozó akarjon lenni valaki?! A legtöbbünk számára elképzelhetetlen, pedig ez is ugyanolyan fontos munka, mint bármelyik másik.
Bármennyire is fura, Michelle Danilsonnak már tizenhét éves kora óta az volt az álma, hogy temetkezési vállalkozó legyen. Különleges karrierjéről a Bustle-nek számolt be:
Tudom, hogy nem sokan lennének képesek arra, amit én csinálok. A legtöbb ember gyomra nem veszi be, hogy minden egyes nap a halállal foglalkozzon… De szerintem azért is idegenkedünk tőle annyira, mert a legtöbben szeretünk egyáltalán nem tudomást venni a halál létezéséről.
Ami tulajdonképpen igaz is: a modern kultúrában egyszerűen annyira tabu lett a halál, amennyire korábban sosem. Amíg régen a mindennapi élet részének tartották az elmúlást (gondoljunk csak bele, a megszületett gyerekek közül hányan élték meg a felnőttkort), addig mára szeretjük azt hinni (egy kis túlzással), hogy halhatatlanok vagyunk, tragédiák pedig mindig csak másokkal történnek. Egyébként érdekesség, hogy a mostani kultúrában pont akkora tabu övezi a halált, mint anno a szexualitást…
Persze egy temetkezési vállalkozó sem csak hullák között tölti az egész életét: az ő munkája is rengeteg adminisztrációból és – meglepő módon – egy csomó kreatívkodásból is áll. Sokan ugyanis nem szokványos temetésekre, hanem személyre szabott, bensőséges ceremóniára vágynak. Ez persze nem azt jelenti, hogy az egész egy nagy buli, a temetkezési vállalkozó ugyanis komoly lelki támaszt is nyújt az ügyfeleinek, akik legtöbbször kétségbeesésükben azt sem tudják, hirtelen merre induljanak.
És még egy meglepő tény: tudtátok, hogy a temetkezési vállalkozó szakma mára teljesen elnőiesedett? Azt persze nem tudjuk, hogy ez a statisztika mennyire igaz a magyar viszonyokra, viszont Michelle szerint ezt a munkát 90%-ban nők végzik.
