Javában tart a New York Fashion Week, és ahogy minden évben, úgy most is lázban ég az esemény miatt az egész divatszakma. A trendek jönnek-mennek, a divat iránti rajongás viszont állandó. Egyvalami mégis óriási változáson ment keresztül az eltelt évek alatt: a divatbemutatók első sora, amely az elit, a legfontosabbak helye volt. Illetve most is az, csak az erőviszonyok kicsit átrendeződtek: a leghíresebb szerkesztők és a sztárok mellett már az Insta-celebeknek is bérelt helye van.
A Council of Fashion Designers of America nevű szervezet minden évben a szakma legnagyobbjait díjazza: azokat a kiemelkedő személyeket, akik szerintük a legnagyobb hatással voltak a divatiparra.
Szerkesztőket, fotósokat, írókat egyaránt tüntettek már ki a neves elismeréssel, 2015-ben viszont meghökkentő nyertest hirdettek: az Instagramot.
A díj kellő komolysággal érzékelteti, hogy a fotómegosztó app az egész világra – így a divatiparra is – radikális hatással volt és van. A telefonos applikációval mindenki kapott egy újabb kommunikációs csatornát, amit kedvére használhatott. A divattervezők, a modellek és a bloggerek ezen a felületen is elkezdték építeni személyes brandjüket: a hivatalos kampányfotókon túl egyre több követőt gyűjtöttek fotóikkal, amik minden korábbinál közvetlenebb hangnemben hozzák közel a followerekhez a divat világát.
Nemcsak a backstage- és werkfotókra gondolok, hanem az olyan teljesen hétköznapi pillanatokra is, mint amikor Marc Jacobs megmutatja, hol ébredt, mit reggelizik, mit streamel a Netflixen, és mit csinál a kutyája. Meglepő módon ezek az elképesztően bagatell(nek tűnő) posztok sokakat a magasba emeltek – köztük olyan hétköznapi embereket is, akik kizárólag erre építették a megélhetésüket és a karrierjüket.
Az internet demokratikus: bárkiből lehet celeb az Instagramon. A leleményesebbek pedig élnek is a lehetőséggel.
Ez mind szép és csodálatos, de a New York Post nemrég megjelent cikkében a szerző, Faran Krentcil azt fájlalja, hogy az Insta-celebek épp tönkreteszik a divatipart. Ahogy írja, ezek a bloggerek a saját narcizmusukat próbálják meg pénzre konvertálni: egy-egy posztért, amin valamelyik dizájner új holmijában feszítenek, akár 20 000 dollárt (több mint 5 millió forintot!) is elkérhetnek. A termékmegjelenítés természetesen nem új keletű dolog, a sztárok körében évek óta bevett szokás az ilyesfajta „keresetkiegészítés”. A különbség annyi, hogy míg egy Oscar-díjas színésznő esetében van valódi teljesítmény a népszerűség és az ezáltal elért emberek száma mögött, addig egy Insta-celeb esetében kizárólag üres posztokról beszélhetünk: olyan képekről, amelyek mindössze jól néznek ki, és ezáltal egy hamis életérzést közvetítenek.
A szerző Diane von Fürstenberget hozza fel példaként: Amerika talán legsikeresebb divattervezője nemcsak self-made milliárdossá tette magát, de több ezer munkahelyet is teremtett a márkája révén, és a nála dolgozó nők mentoraként is folyamatosan helytáll. Az Instagram-követői száma? Mindössze másfél millió. Diane így jócskán alulmarad követettség szempontjából a huszonéves Insta-celebekhez képest, akik mindössze szemet gyönyörködtető képeket készítenek cipőkről és táskákról.
Ahogy Faran Krentcil írja:
amikor a fiatalok híresek akarnak lenni ahelyett, hogy hírnevet hozó dolgokat akarnának csinálni, nos, akkor baj van.
A jelenség sokak szemét szúrja: pár hónappal ezelőtt a nyolcvanas és a kilencvenes évek egyik topmodellje, Stephanie Seymour fakadt ki egy, a Vanity Fairnek adott interjúban, amikor arról kérdezték, szerinte hogyan kellene hívnunk az olyan új generációs modelleket, mint például Kendall Jenner vagy Gigi Hadid, azaz azokat, akik a social mediának köszönhetik a hírnevüket. Stephanie leszögezte: szupermodellnek semmiképp.
„A szupermodell fogalom már a múlté. Ezek a lányok teljesen másmilyenek, mint mi voltunk, ezért valami más titulus kellene nekik. Szépek, és drukkolok nekik, de a jelenség miatt tényleg kellene valami külön titulus nekik.” Amikor pedig arról kérdezték, mégis mi lehetne ez a titulus, nevetve azt felelte:
az éppen aktuális ribancok.
A nyilatkozatot persze óriási felháborodás övezte, az erőviszonyokat pedig mi sem szemléltethetné jobban, mint az, hogy a mindössze 23 ezer followerrel rendelkező Seymour – aki bár nem a legszerencsésebben fejezte ki magát, azért valamire mégiscsak rátapintott – egy nyilvános Instagram-posztban kért bocsánatot a két megnevezett lánytól, akiknek közösen közel 90 millió követőjük van.
A New York Post által felvetett probléma valós, mindannyian láthatjuk. Megoldást viszont felesleges keresni vagy remélni. A világ változik, és most épp itt tartunk – ki tudja, merre haladunk majd öt, tíz vagy ötven év múlva?
Egy biztos: aki fájlalja az üres social media posztokat, az ne osztogassa ész nélkül a dupla kattintással adható szívecskéket. Kis dolognak tűnik – pedig valahol itt kezdődik a változás. Embereket azért hibáztatni, mert találnak maguknak egy jól működő megélhetési forrást, és élnek is a lehetőségeikkel, tévút. A social media segítségével birodalmat építeni komoly munka – így a probléma nem hiszem, hogy itt lenne.
Miközben a magazinok arról cikkeznek, hogy hogyan teszik tönkre az Insta-celebek a divatipart, valójában arról kellene szólnia a párbeszédnek, hogy miért követjük azokat, akik jól csomagolják a semmit. Közvetve ugyanis mi vagyunk a jelenség mögött. Ti is és én is.