Néha mindenki felteszi a kérdést: vajon mennyi szex az ideális? Mi a normális? És az normális, hogy heti kétszer kerül rá sor, de ő minden nap akarná? Hé, nyugi! Mind különbözőek vagyunk!
A Kinsey Intézet szerint a 18 és 29 év közöttiek átlagosan 112 alkalommal bújnak össze évente, a 30–39 év közöttiek évi 86 alkalommal, míg a 40–49 évesek 69 alkalommal. A házaspárok 45 százaléka havonta néhány alkalommal, 34 százaléka heti 2-3 alkalommal, 7 százaléka heti négy vagy több alkalommal ejti meg a pásztorórát.
Tehát a házaspárok fele csak havi néhány alkalommal szexel?
Ez meglepő? Nem annyira, ha belekalkuláljuk a munkahelyi stresszt, a gyereket, a fáradtságot. Vannak élethelyzetek is, amikor egyszerűen csökken a libidó, beteg lesz a pár egyik fele, ha szülés után vagytok, ha depresszió gyötör. Sokaknál válásig fajul a dolog, mert hiába kezdeményez az egyik fél, a másiknak más az igénye. A kifogás lehet bármi. Gyakoriak az ilyen párbeszédek a párok között sikertelen kezdeményezés után:
– Meleg/leszbikus vagy?
– Nem, vonzanak a nők/pasik, csak te nem.
Egy szexuálterapeuta – miután sok párnál látta, hogyan huny ki a szexualitás tüze – kikérdezte az embereket a szexről. A következő kérdéseket tette fel:
A válaszokból az derült ki, hogy átlagosan heti 3-5 alkalom teszi őket boldoggá, heti egy alkalommal elégedettek lennének, és legalább havi egyszer kellene megejteniük a pásztorórát ahhoz, hogy ne csavarodjanak be a hiánytól.
Véleményt is kért, azt akarta tudni, milyen számukra az ideális szex, és annak a mennyisége. A válaszok nagyon eltérőek voltak. Hogy mi ebből a tanulság? Az, hogy a szexuális igényeink folyton változnak. Nincs két egyforma temperamentumú ember, aki egyforma igényeket támasztana szexualitás terén, mint a másik.
Vannak időszakok a házasságokban is, amikor az egyik fél jobban igényli az együttlétet, mint a másik. Hogy ez hova vezet? Mikor fogy el valakinek a türelme? Ez változó, de reménykedni mindig lehet. Ami fontos, az az, hogy beszéljetek róla, akár közben is, hogy esetleg együtt találjatok valamilyen megoldást. A lényeg, hogy elfogadjátok: nem vagyunk egyformák. Ebben sem.