Amikor megkaptuk nap témájának az „üzenet” címszót, egyből beugrott egy kedves ismerősöm: Theo – aki lassan 10 éve minden egyes nap lerajzolja magát az aznapi szettjében. Mindig is nagyon tetszett ez az ötlet, elképesztőnek tartom, hogy valaki napi szinten időt és energiát feccöl valamibe, és évekkel később sem lankad a lelkesedése. Én már így ismertem meg – hogy rajzol –, de a miértekről valahogy soha nem kérdeztem. Most megtettem!
Theo nemcsak hogy lerajzolja magát minden egyes nap, de a rajzokból matricákat is készít, amiket barátai és ismerősei kezébe nyom, ha azok épp elutaznak vagy csak kiruccanak valahova –, és megkéri őket, vigyék magukkal, majd ragasszák ki valahova.
Ennek köszönhetően rengeteg helyre eljutott már. A legtöbben fényképekkel meg is örökítik, ahogy Theo „matrica énje” London, Párizs – ahova én is eljuttattam – vagy épp Dallas egy pontján díszeleg – még ha Theo valójában nincs is ott.
Az élmény így is nagy örömöt okoz neki. Főleg, ha számára ismeretlen emberek fotóin véli felfedezni magát a világ egyik távoli vagy akár közeli pontján.
Pásztor Theodóra
Milyen indíttatásból kezdted el megrajzolni a szettjeidet?
A MOME második évében kezdtem neki a rajzolásnak. Akkor költöztem fel Pestre, így sikerült megspórolnom a beutazással töltött időt, emellett pedig szükségem volt valami kézenfekvő témára, amiből alkothatok.
Szinte magától értetődő volt, hogy az lesz a legegyszerűbb, ha magamat örökítem meg. Eredetileg szerettem volna gyors szkeccseket készíteni, de nem tudtam meghazudtolni önmagamat, így maradt a részletes kidolgozás.
Mesélj, kérlek, egy picit a diplomádról. Úgy tudom, ez is a Ruhanapló alapján készült.
A diplomamunkámban a naplóból négy hónapot dolgoztam fel egyetlen videóban. Az volt a lényege, hogy az öltözékek színeihez hangokat társítottam így a „megöltözött” időszaknak egy random zenéje lett, míg közvetlen a védés előtti két hónapra pedig fordult a kocka, és komponált zene határozta meg, hogy mit viselhetek.
Naponta mennyi időt vesz igénybe, hogy lerajzold magad?
A ruha mintázatától függ, hogy mennyi időt vesz igénybe, de nagyjából 8 és 20 perc között szokott lenni. Bár igazából nem szoktam mérni, és persze közben amúgy is szinte mindig nézek valami filmet…
Őszintén, nem unod még?
Nem unom, ez már az életem része, és az is marad – remélem, örökké. Ez a terv, és ez a legjobb benne.
Mióta „visznek” magukkal a barátaid, és mi volt a legtávolabbi pont a világban, ahova a rajzaid révén jutottál el?
A matricázást 2011-ben kezdtem; akkor lett a diplomám alapja is a napló, így könnyen eresztett mellékágakat. Az első legmesszibb pont Dallas, majd Toronto és Sydney volt. Jó lenne a világ minden országába eljutni.
Utazás, szabadság, önismeret – interjú a Wanderlust bloggerével
Komjáti Viktória már nem számolja, hány országban volt, de megjárta stoppal Izlandot, Marokkót, Grúziát, és beköszöntött már pár nyugat- és dél-európai országba is. Utazós blogja azért annyiban különlegesebb kicsit a többinél, hogy lelke van. Az ember nemcsak azt kapja az olvasott sorokkal, hogy milyen szép a világ, hanem azt is, hogy milyen hatással van az emberre.
A teljes cikkért kattintsatok a linkre!
Nagyon hálás vagyok a barátaimnak, akik tényleg elvisznek, kitesznek, és meg is örökítik, majd visszaküldik az elkészült fotót. Ne tudd meg, hány alkalommal járok ténylegesen sikerrel. Annyira nem egyszerű feladat…
Én nem képeslapot vagy hűtőmágnest kérek, hanem hogy ezt a pár lépést tegyék meg nekem.
Legtöbbször Londonba, Berlinbe és Bécsbe jutok el.
Mit üzensz a rajzaiddal, és kiknek – ha egyáltalán üzensz nekik?
Üzenetem csak annyi, hogy ott vagyok, nem kell tudniuk, hogy ki vagyok.
Csak egy lány aki minden rajzán más, hiszen mindegyik egy másik napomat jelenti. Az én emlékeim egybeolvadnak az övéikkel.
Ha ezek után még ismeretlenektől visszacsatolást is kapok, az az igazi öröm. Volt már, hogy Instagramon ismeretlenek profilján láttam viszont magamat. Elképesztő érzés.
Volt olyan nap, hogy elsunyultad a rajzolást?
Igen, néha megesnek sunyulások, de mindig lelkiismeretesen pótolom másnap.
Volt olyan, hogy felöltöztél, lerajzoltad magad, és a rajz alapján változtattál valamiért mégis a szetteden?
Néha befolyásolja az öltözködésemet a napló, de olyan nem szokott lenni, hogy rajzolás után változtattam volna valamin. Most több olyan nap is volt, hogy két rajzot készítettem, túl intenzív ez a nyári időszak.
Megyek nyaralni, tudsz adni egy matricát?
Persze… mindig van nálam!
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
