Sokan ilyenkor úgy érzik, valami megtört, és ezt a törést nem lehet sebek és var nélkül eltüntetni. Vannak emberek, akik szakítás után begubóznak, visszahúzódnak, és mély depresszióba zuhannak. Néhányan kimerészkednek egy idő után, és megpróbálnak nyitni mások felé, de rögtön feladják, és visszakucorodnak a barlangjukba.

Ezek az emberek azt hiszik, hogy nem elég vonzóak. Azt hiszik, értéktelenek, és nem kellenek senkinek. Azt érzik, soha többé nem fognak bízni senkiben, mert egyszer már csalódtak, és ha egyszer már csalódtak, csalódni fognak következőre is. A forgatókönyveket nem lehet átírni.

Forrás:

iStock

Nos, ha ti is így gondoljátok, akkor ezt gyorsan felejtsétek el. Az életben mindig vannak traumák. Ezek megtörténnek, aztán elmúlnak.

Minden egyes nappal egyre távolabb kerülnek tőletek, és az, hogy ti úgy érzitek, még mindig veletek vannak, az a ti döntésetek. Egy rossz döntés, amellett, hogy az élet egy rossz szeletébe kapaszkodtok, azt ürügyként használva arra, hogy megvonjátok magatoktól azt a sok jót, amit átélhetnétek. Ez a lehető legrosszabb módja annak, ahogyan élhettek.

Tudom, könnyebb lenne, ha minden szép és jó lenne. Ha a világon nem lenne bűn, éhezés és háború. Se fájdalom, se traumák. De az élet nem így működik. Ha igazán erősek vagytok, akkor úgy néztek vissza az életetek nehéz időszakaira, mint egy jelentős pillanatra, amiből tanultatok. A gyengék inkább siránkoznak, és kapaszkodnak a rossz emlékeikbe, mondván, hogy az élet szörnyű, és jobb körülbarrikádozni magukat korlátokkal. De a helyzet az, hogy az élet a korlátokon túl kezdődik. Biztosan le akartok mondani róla?

A döntés a ti kezetekben van. Élhettek biztonságos, ám ingerszegény életet. Vagy leépíthetitek a fájdalom által épített falaitokat, és kinyithatjátok a szíveteket újra valakinek. A boldogság és a szerelem csak így fog megtalálni benneteket. Ti hogyan döntötök?