Most csendesedjetek el, és gondoljatok vissza a napotok legelejére. Azóta hányszor szorult össze a torkod és a szíved amiatt, hogy jaj, most mit gondolt rólatok ez vagy az a nő vagy férfi, miközben ezt vagy azt csináltátok? Volt egypár? Rendben, de többé ne legyen!
Emlékszem, voltak idők, amikor mindez nekem is nagyon sokat számított. Amikor mások megjegyzése szíven ütött, de ez ma már nincsen így. Meg kellett tanulnom valahol határokat húzni, nemet mondani bizonyos kérésekre, és elkezdeni figyelni arra, hogy én hol vagyok a káoszban, és ki vagyok. Fontos állomás volt az, hogy ahelyett, hogy arra kerestem a választ, mit akarnak mások, arra kezdtem el keresni, hogy mit akarok én. Mára már többé-kevésbé képes vagyok ignorálni a rossz gondolatokat, és inkább pozitív mantrákat ismételgetek magamban ilyenkor. Három nagyon nyomós érvet találtam ugyanis arra, hogy miért tegyek nagy ívben arra, hogy néhány ember mit gondol rólam. Vagy rólatok. Vagy bárkiről.
A ti életetek, nem másé!
Azaz a ti testetek, így nincs joga senkinek leszólni, a ti cselekedetetek, ami hozzátok tartozik, és tudatosan tesztek úgy, ahogy. A ti döntésetek, ami mögött nyomós okok húzódnak meg. Nincs hozzá senkinek joga, hogy megkérdőjelezze, felülírja, kritizálja. Azaz de, van, csak tartsa meg magának. Tárgyalja ki magában, és ne kösse az orrotokra. Egyszerűen arra jutottam, hogy csak én tudom, mit miért teszek és vállalok, mire van szükségem. Az életem az én kezemben van, így hadd ne döntsön róla más.
Nem látnak a színfalak mögé
A felszín közel sem azonos a valósággal. A kulisszák mögött sokkal több húzódik meg, mint amit elsőre láttok bárkin. Ezért nem becsmérelek elhízott embert, ezért nem ítélek el ágyból ágyba tántorgó szeretőt. Az élet nemcsak fekete és fehér, hanem bonyolult, sokszínű és kiszámíthatatlan. Ha valaki mégis elsőre ítél, azzal nektek nincsen dolgotok. A sekélyes emberek soha nem nőnek fel hozzátok, de szerencsére vannak, akik igen, őket hívják barátoknak.
Jó nektek nem önmagatoknak lenni?
De komolyan. Ha megfeleltek a szomszédnak, a pasitoknak, a szüleiteknek, és mindenkinek kimetszetek egy darabot magatokból, végül hol maradtok ti? Hol lesztek ti ebben a káoszban? És ha majd a szüleitek nem lesznek, a pasitok elhagy, a szomszédotok pedig akkor se fog bírni, ha hetente váltotok személyiséget, akkor végül hogyan vettek majd számot magatokkal? Magatoknak feleljetek meg. Ne másnak. Első lépésként meg is tanulhattok nemet mondani, tippjeinket itt olvashatjátok.
