Van egy pikachum, pötyögte a pasim pár napja, én meg kétszer is elolvastam, mert nem értettem, miről beszél. Vett egy plüss pikachut? Rajzolt? Persze, jött a válasz: rajta van a telefonján a Pokemon Go. Így sem értettem, úgyhogy gyorsan elmagyarázta, hogy miről van szó, és mitől olyan király ez a játék, merthogy nagyon addiktív, az biztos. Persze, előtte még kiörömködte magát, hogy ott ül az asztalán Charmander a kávé mellett, én pedig közben le is töltöttem magamnak is a játékot.

Szóval, az egész lényege, hogy ízig-vérig pokémontulajdonosok lehettek, de túlléphettek azon a szerepkörön, hogy gondozzátok, gyógyítgatjátok a pokémonjaitokat. Az egész úgy működik, hogy sétáltok, intézitek a dolgaitokat napközben, majd rezeg a telefonotok, hogy egy pokémon van a közeletekben. Ebből persze adja magát a dolog, hogy mobilnet és GPS nélkül nem megy a dolog, bár az is igaz, az élmény és a látvány kárpótol, mert a telefon kamerája átvált, és a pokémont átvetíti a valós világba, azaz nem virtuális valóságban játszotok. Ebből adódik, hogy egy pikachu könnyedén az ágyatokra kerülhet, ha pedig rátaláltok egy kis sétával, akkor rádobjátok a labdát és tiétek is a pokémon, ami egyébként városfelfedezésnek sem rossz húzás. 

Forrás:

Puha Andrea

Már csak azért sem, mert olyan extrák vannak benne, hogy városjárás közben úgynevezett POKE STOP-okra bukkanhattok, ahol különféle jóságot kaptok – pokélabdát, tojást, egyebeket –, ám emellett ezek a POKE STOP-ok általában nevezetességeknél, emléktábláknál találhatóak, és dob hozzá pár infót a játék, olyanokat, amik nincsenek benne a Budapest útikalauzban. Így egy ismerősöm például meglepetten jött rá, hogy a munkahelye mellett élt régen József Attila, és azt is megtudta, hány évvel ezelőtt épült a ház, amiben dolgozik.

Emellett persze vannak „edzőtermek”, amelyeket le lehet foglalni és meg kell harcolni értük pokémonokkal. Ennek pedig közösségépítő hatása is van, egy-egy harcba többen becsatlakozhatnak, különféle szintek és csoportok léteznek, melyeken szépen-lassan feltornászhatjátok magatokat.

Szóval, alapvetően menő kis játék ez, bár én gyanítom, hogy nem fogom sokáig játszani, pedig gyűjtöttem pokémon-matricát gyerekkoromban. Bár a legerősebb vonzóerőt az adja számomra, hogy fel lehet fedezni vele a várost, na meg a kameratrükk, az azért erősen üt, én megis hamar ráunok az ilyen játékokra. Persze azt is teljesen megértem, ha valaki totál rákattant, hiszen gyakorlatilag a gyerekkori álmunk válik valóra azzal, hogy Ash Ketchum módjára pokémonokat szerzünk, nem is beszélve arról, hogy szinte mindannyian imádunk valamit gyűjteni.

 Magyarországon is egyre többen rákattantak, már Facebook-csoportja is van a játékosoknak.

Apropó, Lady Gaga is biztos játssza már, hiszen szokott pokémonnak öltözni.