Egyéb kategória

„Fontos a humor, ha egy alzheimerest gondozol” – élet egy alzheimeres férj oldalán

Az Alzheimer-kór nem az öregedés velejárója, hanem egy progresszív és halálos betegség, ami hatással van az emberek gondolkozására, emlékezetére, alapvető funkcióira, így az érintett nem tud tervezni, önállóan élni, és végül teljesen leépül, mivel az idegsejtjei is elpusztulnak. Bárkivel előfordulhat.

vous - 2016.06.30.
„Fontos a humor, ha egy alzheimerest gondozol” – élet egy alzheimeres férj oldalán

Ezt Diana írja, a Mindbodygreen szerzője, akinek a családjában sokáig elképzelhetetlen volt, hogy közük legyen ehhez a betegséghez, azonban férjénél 56 éves korában diagnosztizálták. Ekkor már előrehaladott volt a betegség, ám így is az asszony még 10 évig volt szeretetben és bajban a férje mellett. „Humor, bátorság kell ahhoz, hogy valaki egy alzheimeres mellett legyen gondozó” – írja, és az, hogy mindig pozitívan álljon az élethez.

Amikor Diana megtudta a férje diagnózisát, minden megváltozott. „Félretettem minden sérelmet, sok dolog az Alzheimerből is fakadt. Dühös voltam, hogy nem tehettem már korábban valamit, és megpróbáltam felkészülni arra, ami előttem állt. De felkészületlen voltam, hiszen erre nem lehet felkészülni” – írja.

Forrás:
pexels

Miután megkapták a diagnózist, felvette a kapcsolatot az Alzheimer Szövetséggel, oktatási programokon vett részt, hogy megtudjon mindent a betegségről, hogy megfelelő gondozója legyen a férjének, hiszen ez sem állhat a szerelem útjába. „Persze rájöttem, hogy ez egy magányos életmóddal jár, a barátok, rokonok lemorzsolódnak. Kezdetben haragudtam a veszteség miatt, pedig ki kellett volna használni azokat a pillanatokat is. Aztán minden másra haragudtam, az Alzheimerre, a körülményekre, de fontos volt, hogy kezeljem ezeket az érzéseket, mert Dennis mellett kellett lennem.

Elborzasztott, mennyi előítélet és stigma van az alzheimeresekkel kapcsolatban.

Az asszony állandóan férje mellett volt, hogy tudja követni a folyamatos változást. Sokan azt hiszik, az Alzheimerrel csak annyi jár együtt, hogy a betegek nem emlékeznek vissza a dolgokra, de ez annál sokkal több. „Dennis hallucinált. Néha azt gondolta, emberek vannak a kertünkben, akik egy alagúton akarnak bejutni a házunkba. Máskor a fél testéről azt hitte, hogy nem az övé, és megragadta azt a csuklóját, mert meg akarta ölni 'azt a másikat'. Szörnyű és fájdalmas volt ezt látni” – idézi fel Diana.

A hatodik évben, mikor egészségügyi problémái lettek, Diana fia is besegített, és gondozót is kértek. Dennis 65 évesen halt meg, egyszerűen leálltak a funkciói a betegség következtében, képtelen volt nyelni, levegőt venni, és a szíve megállt. A család felajánlotta az agyát kutatási célokra, mondván, remélik, ez segít abban, hogy mielőbb találjanak valamilyen gyógymódot a jövő alzheimeresei számára.

Diana most önkénteskedik különféle szervezeteknél, és sokat tesz azért, hogy az Alzheimert jobban megismerjék és gyógyíthatóvá tegyék. Hisz abban, hogy előbb-utóbb lesz valamilyen megoldás, mert csak Amerikában jelenleg több mint 5 millióan érintettek ebben a betegségben, és számuk 2050-re várhatóan 15 millióra nőhet.

Arra kér mindenkit, hogy legyenek nagyon türelmesek a családtagjaikkal, szeressék őket, már ezzel is egy lépéssel közelebb kerülnek ahhoz, hogy legyőzzék ezt a szörnyet.

Ajánlott cikkek