Írásainkat nap mint nap olvashatjátok – talán kedvenc szerzőtök is van –, így valószínűleg már rengeteg dolgot tudtok rólunk. Én hírszerkesztőnkkel, Sophie-val beszélgettem, akivel nap mint nap találkozom és beszélek – ennek ellenére még engem is sikerült meglepnie néhány válaszával.
Mi akartál lenni bölcsészként az „okoskodós korszakodban”?
Újságíró akartam lenni, de más vonalon képzeltem el a jövőmet. 10 évesen kitaláltam, hogy filmkritikus akarok lenni, és céltudatosan követtem is ezt az elhatározásomat. Bekerültem az ELTE filmszakára, ahol elég hamar rádöbbentem, hogy mégsem szeretnék filmkritikus lenni, mert ennél tágabb az érdeklődési köröm. Így döntöttem az újságírás mellett.
Már az egyetem mellett elkezdtél bulvárújságíróként dolgozni. Az egyetemi csoporttársaid mit szóltak hozzá?
Nagyon büszke voltam magamra, hogy lett egy állásom, a csoporttársaim viszont előszeretettel tették fel azt a kérdést, hogy mikor lesz végre igazi munkahelyem – és ezt nem viccből kérdezték. Jó humorforrás volt számukra, hogy a bulvárból élek – én viszont kitanultam egy szakmát, és elkezdtem élvezni, amit csinálok. Alapvetően ez egy szórakoztató műfaj, amiben jól érezheti magát az ember, ha szereti csinálni. Nem hiszem, hogy el kéne ítélni.
Hogy kerültél a VOUS-hoz?
Egy véletlen folytán. Nem kerestem munkát, egy ismerősöm mégis a kezembe nyomott egy nevet és telefonszámot azzal az üzenettel, hogy az illető várja a hívásomat munkaügyben. A szám Eszterhez, a főszerkesztőnkhöz tartozott – akit akkor még nem ismertem. Felhívtam – és ekkor jött a meglepetés: Eszternek fogalma sem volt róla, hogy ki vagyok és miért hívom. Viszont azt mondta, ha már felhívtam, találkozzunk. Találkoztunk, szimpatikusak voltunk egymásnak, és úgy döntöttünk, elkezdünk közösen dolgozni. Most pedig lassan már egy éve itt vagyok.
Sophie VOUS-élményei
Nagyon karakán, kritikus lány vagy. Amikor csatlakoztál a csapathoz, már létezett az oldal. Mit gondoltál róla első ránézésre?
Valóban kritikus vagyok, de nagyon tetszett, amit láttam. A korábbi munkahelyeimen régi szabályrendszerek szerint kellett dolgoznom, és úgy éreztem a látottak alapján, hogy itt más lenne a helyzet – ez pedig nagyon tetszett. Tudtam, hogy lenne terem kísérletezni – és ez a feltevésem be is igazolódott.
A kedvenc cikkedből kiderül, hogy egy New York-i útért hajlandó voltál bevállalni egy drasztikus hajvágást. Egy jó cikk érdekében meddig mennél el?
Ez témafüggő. Sok minden belefér nálam – mások átverése viszont nem.
Egyszer egy cikk miatt több estén keresztül jártam ugyanabba a sztriptízbárba, hogy elkapjam egy interjúra azt, akit szeretnék. Szerintem ezzel nincs baj.
De volt olyan is, hogy cikksorozatot kellett írnom a randizásról, és ehhez el kellett mennem randikra, ahol végül is pasikat kellett átvernem, hiszen nem tudták, hogy én csak újságíróként találkozom velük. Na, ez ma már nem férne bele nálam. Ilyesmit többször nem szeretnék csinálni – de egy jó cikk érdekében azért hajlandó vagyok bevállalni ezt-azt.
