A könyvek kétségkívül magával ragadnak bennünket és ez kortalan. A pozitív karakterek bőrébe képzeljük magunkat, a negatív szereplőket pedig szívből utáljuk, ami tök rendben is van. Már-már hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, hogy csak a karakter a gonosz, ő nem valós személy, de az utálat így is utálat. Bár gyakran nem is kell, hogy a kitalált karakter gonosz legyen, negatív tulajdonságok nélkül sem szeretjük őket.
Mutatok pár könyvszereplőt, akiket szívből imádunk gyűlölni. Ez amolyan csajdolog.
Dolores Umbridge – Harry Potter
A Harry Potter-könyveknek megvannak a főgonosztevői: Voldemort, Piton, Malfoy. Azonban mégsem őket imádjuk a legjobb gyűlölni. Dolores Umbridge tökéletesen, reálisan gonosz. Ő egy szívtelen, bigott, cicakedvelő, bürokrata nőszemély. Emlékeztet minket minden szörnyű tanárra, aki valaha is tanított minket. Ez pont elég ahhoz, hogy gyűlöljük őt.
Joffrey Baratheon – A tűz és jég dala (Trónok harca)
Kommentár nélkül…
Dorian Gray arcképe – Dorian Gray
Dorian Gray eladja a lelkét az örök fiatalságért. Ego mindenek felett… Milyen férfi az ilyen? Ahogy csúnyult az arcképe, úgy utáltuk meg őt magát is.
Scarlett O’Hara – Elfújta a szél
Ez a nő… Egy hiú, önző tiniből egy hiú, önző felnőtt lett. Ellopja nővére férjét, majd a férfi halála sem túlzottan rázza meg. Scarlett O’Hara a gimis osztálytársnő, akit gyűlölünk, mert jó gyűlölni.
Edward Cullen – Alkonyat
Oh, ez a gyönyörű fiú. Aki egyébként egy borzasztóan nagyképű jégember. A megközelíthetetlen, csillogó bőrű vámpírsrác tulajdonképpen senkinek sem kellett, csak Bellának, aztán vele is ment a huzavona:
Én vámpír vagyok, te nem, ezért nem lehetünk együtt. De mégis úgy szeretlek. De mégsem működik a kapcsolat, te ember vagy, Bella, én csak tönkreteszlek. Na jó, mégis feleségül veszlek. De nem teszlek vámpírrá, na jó, mégis.
Ajjj!
