„Az olasz ombrello, a spanyol quita solé Francziaországban a legyezőkkel s más tárgyakkal együtt Medici Katalin alatt kapott lábra s nemsokára rang- és osztály-különbség nélkül népszerü lett. Az ernyő ez időbeli alakját mutatja egy ritka régi metszet után 1686-ból közölt képünk, melyhez még megjegyezzük, hogy a 17-ik századbeli franczia ernyő majd 4 fontot nyomott. IV. Henrik állítólagos napernyőjét is sokáig őrizték a Hotel de Sully-ben. Ez is nagy méretü, kék selyem ernyő volt, igazi aranyban himzett hosszukás liliom-motivumokkal.
Hogy azért még sem lehetett a napernyő-viselet terjedése rohamos, az kitetszik abból, hogy még 1769-ben is Párisban napernyő-kölcsönző társaság alakult..
– oly czélból, hogy a Pont-Neuf-ön áthaladó közönségnek napernyőket bocsásson rendelkezésére. A hid mindkét végén ellenőrző hivatal volt felállítva, s a kikölcsönző a tulsó oldalon fizette le a használati dijt” – írja többek között a Vasárnapi Újság 1889. április 14-én megjelent Esernyők, napernyők című cikkében.
A cikk itt még nem ér véget, ha kíváncsiak vagytok a folytatásra, kattintsatok a Kultjelző oldalára!
