Modellként címlapokon pózolt, az ország legnépszerűbb sorozatában szerepelt, zenecsatorna műsorvezetőjeként is bizonyított. Ő mégis hátrahagyta a sokak által irigyelt életet egy hivatásért, amit talán a sors is neki szánt. Ápolóként boldogabb, mint valaha. Németh Franciskával beszélgettünk.
Franciskát már egészen kicsi korától kezdve vonzotta az egészségügyi pálya, mivel a családjával sokat utaztak, gyakran volt szemtanúja közúti baleseteknek. Mentő, rendőr, villogó fények, szirénák… Lenyűgözte, ami ilyenkor történik. Az elsősegélykönyv volt a kedvenc olvasmánya, házi vészhelyzeteket nagy örömmel hárított el, így senkit nem lepett meg, amikor arra a kérdésre, hogy mi szeretne lenni, baleseti sebész volt a válasz. Mikor kortársai már a továbbtanulást tervezgették, ő egy izgalmas világba csöppent.
Barátok közt tizenévesen
Ahogy Franciska fogalmaz: „Nem én találtam meg a modellkedést, hanem ő talált meg engem.”
15 éves volt, amikor egy textiltervező szakra járó lány megkérdezte tőle, van-e kedve modellként részt venni egy fotózáson. Annyira jól sikerültek a képek, hogy a főiskolán belül egyre több ilyen felkérést kapott. Ügynökségek hiába próbálkoztak, Franciska mindig is hobbiként tekintett a modellkedésre, viszont ezek a munkák új kapukat nyitottak meg előtte. Volt olyan kapu, amelyik a Mátyás király térre nyílt. Franciska körülbelül egy évig nap mint nap Barátok köztöt forgatott, emiatt magántanulóként fejezte be a gimnáziumot.
„Nagyon sok mindent köszönhetek annak, hogy lehetőséget kaptam a sorozatban. A színészkedéshez is hasonlóképp viszonyultam, mint a modellkedéshez. Élveztem, de nem ebből akartam élni, nem akartam sohasem színésznő lenni. Azt hittem, ha nem látnak többet képernyőn, egy-két év és elfelejtenek. Ennek ellenére van, hogy naponta többször is megállítanak: 'Nem te voltál a…?'”
Sorozatszínészből egészségügyi dolgozó
Az érettségi után eltelt egy-két év, mire elhatározta, hogy nem halogatja a továbbtanulást.
„Amikor először nem sikerült a felvételi az orvosi egyetemre, úgy gondoltam, gyakorlat szintjén is látni akarom, milyen az orvosi pálya. Így kezdtem segédápolóként, 20 évesen.
Itt tapasztaltam meg először, hogy mennyi időt tölt a beteggel egy ápoló, és mennyit az orvos. Rájöttem, hogy nekem nem ezek az öt percek kellenek, annál kicsit több.
Sokat vitatott téma az egészségügy helyzete Magyarországon. Mondjuk ki, nincsenek túlfizetve a szakmában dolgozók. Franciskának ez nem volt szempont a pályaválasztásnál.
„Az alapján, amit az itthoni kórházakban látnak a fiatalok, nem valószínű, hogy kedvet kapnak a szakmához. Én eljutottam arra a pontra, hogy feltettem magamnak a kérdést: ha 80 ezret viszek haza havonta, akkor is ezt akarom csinálni? A válasz egyértelmű igen volt. Berendezkedtem a legrosszabbra lélekben, de szerencsére sokkal jobb a helyzet, mint amire felkészítettem magam. Nem hiszek abban, hogy itthon nem lehet karriert építeni ápolóként. Tudom, hogy vannak nehézségek, én is küzdök velük, de abban hiszek, hogy ha képzed magad, ha a munkád olyan minőségű, ami versenyképes a munkaerőpiacon, nincs ok az aggodalomra.”
A legszebb szakma
Bevallom, meglepett Franciska lelkesedése: úgy beszél a hivatásáról, hogy egy percre el is felejtem, nap mint nap balesetet szenvedett gyerekek között dolgozik. Lelkileg is embert próbáló feladata van, de helyén tudja kezelni a komoly helyzeteket.
Ez a szakma, az ápolás, egy szolgálat. Ez nem rólad szól, nem azért vagy ott, hogy sajnáld magad vagy a beteget, mert azzal nem segítesz senkin.
Ha egy kartöréssel hozzák be a gyereket, bármennyire is nehéz neki, tudod, hogy meg fog gyógyulni. Amikor a remény benne van a helyzetben, azzal lehet együtt dolgozni. De van, amikor a szemed előtt történik olyan tragédia, amit nem lehet szavakba önteni. Minden nap, minden pillanatában benne van a lehetőség, hogy olyan történik, amikor már nem tudsz segíteni. Ezt vagy tudod a helyén kezelni, vagy más pályát kell keresned.
Pozitív változás
Beszélgetésünk közben Franciska megjegyzi, hogy Amerikában épp most tartják az Ápolók Hetét, míg nálunk csak egy nap van, ami hivatalosan az övék. Szerinte azért nálunk is pozitív változások érezhetőek.
„A fiatalok egy újfajta szemléletmódot hoznak magukkal. Nálunk még csak most kezdődik ez a folyamat, de például Amerikában már teljesen más hangulat lengi körbe ezt a szakmát. Még lifestyle magazin is van ápolóknak, ahol például olyanokról írnak, hogy hogyan öltözködj a kórházban. Ezt nagyon jó dolognak tartom. Ha odafigyelsz arra, miben mész dolgozni, meghálálják a betegek.
Én kicsit infantilis vagyok, így nem meglepő, hogy a kedvenc munkaruhám egy Barbie-rózsaszín nadrág.
Remélem, lassan itthon is beszivárog ez a szemléletmód, mert ez nekünk, szakmában dolgozóknak is sokat segítene, hogy pozitívak tudjunk maradni, átlendüljünk dolgokon.”
Család és karrier
Egy nő életében fontos kérdés a család és a karrier összehangolása. Franciska ahogy a pályaválasztást, úgy ezt sem sieti el.
„Amíg a sürgősségi szakvizsgám nincs meg – ami legjobb esetben is még két év –, egy lépést se szeretnék tenni onnan, ahol most vagyok. Pályakezdőként tisztában vagyok vele, hogy rengeteget kell még tanulnom, de most vagyok lendületben, rettenetesen élvezem, szó szerint bele vagyok őrülve. A gyerekvállalással úgy gondolom, még ráérek 4-5 évet. Van, aki ki tud teljesedni csak az anyaságban, és van, aki nem. Én az utóbbi csoportba tartozom. Szeretnék mindenképpen gyereket, de jelenleg a családalapítás nem élvez prioritást az életemben.”
Nem tudom, mikor, de az már biztos, hogy tönkrevágtuk a húsvétot. Nem ünneplünk már otthon, a hagyományok kiveszőben vannak, és azt sem tudnám már megmondani, mikor kezdtek zárt ajtókon kopogtatni a locsolkodók, de az biztos, hogy ez vezetett ahhoz, hogy a locsolók is inkább wellnesshétvégére mentek húsvétolás és locsolkodás helyett.
