Nem ismeritek fel őket először, hiszen imponálnak nektek: magabiztosak, határozottak. Lehet a főnökötök, a pasitok, valamelyik barátotok. Ám hogyha előbújik az igazi arcuk, határozottan taszítóvá válnak, és minden porcikátok arra vágyik majd, hogy szabaduljon tőlük valahogyan. Három ilyen típussal lehet dolgotok, akiket jó, ha látatlanban kiismertek, hogy könnyebben felismerjétek őket élőben is, ha találkoztok!
A féltékeny
Ezzel a típussal a legtöbbünk már találkozott szerintem, és érezhettétek, hogy mennyire bizalomromboló hatása van. A féltékeny embereknek ugyanis ingadozik a hangulatuk, egyszer nagyon szeretetreméltóak és ragaszkodóak, ám ez éppen új fojtogatóvá is tud válni, ha úgy érzik, hogy veszélyben van a pozíciójuk, vagy nem figyelnek rájuk eléggé. Gyakran ellenőriznek, nem áll tőlük messze a nyomozgatás sem, az intim szféra náluk nem egy létező fogalom.
A függők
A függőségben szenvedők szintén csalóka képet mutatnak magukról. Ha egy ilyen párt látunk, többnyire csak az tűnik fel, hogy mindent együtt csinálnak, és alig szakadnak el egymástól. Milyen idilli kapcsolat, igaz?
Pedig valójában, ha két ilyen ember egymásra talál, a végletekig manipulálják egymást, bár ezt soha nem vallanák be, és mindig tagadni fogják. Tipikus helyzet, mikor egy baráti társaságban a csapat egyik tagja A szórakozóhelyre, a másik a B szórakozóhelyre akar menni iszogatni, és a pár két tagja szintén. Látszólag megengedőek egymással, ám a felszín alatt olyan tekintetet váltanak, amitől az egyikük megadja magát a másik parancsának. Az egész viselkedés mozgatórugója az, hogy attól félnek, ha nem tartanak a másikkal, nincsenek mindig együtt, akkor talál magának valakit: jobbat, szebbet. Közülük kerülnek ki a kapcsolat- és társfüggők is.
A narcisztikus
A narcisztikusokról már írtunk nektek. Az ilyen emberekben kevés az empátia, nem érdekli őket mások lelkivilága, és minden cselekvésükkel csak a maguk egóját növelik. Szeretnek középpontban lenni, és aki túl sok időt tölt velük, előbb-utóbb boldogtalanná, bosszússá válik, hiszen egy narcisztikus személy soha nem enged közel magához senkit, és nem ismeri el azt sem, ha tévedett.
Hogyan védekezzetek ellene?
Nehéz kérdés, de a legfontosabb az, hogy mielőbb felismerjétek, hogy erős kontroll és manipulálás áldozatai vagytok, ami már-már a bántalmazó, erőszakos kapcsolat határát súrolja. Ha pedig a felismerésig eljutottatok, lépjetek ki mielőbb a kapcsolatból. Tudom, erős érzelmi ráhatások mellett ez nehéz, de gondoljatok arra, hogy mikor könnyebb kilépni: az elején, vagy amikor már derékig belesüppedtetek?
