Néha még akkor sem látjuk a fától az erdőt, amikor hatalmas vörös zászlóként lengenek a szemeink előtt a jelek. Például, meglepődnétek, milyen sokan éltek olyan párkapcsolatban, ahol a társatok elnyom benneteket, visszatart attól, hogy megéljétek önmagatokat. Hiszen ez néha olyan észrevétlenül történik, hogy fel se tűnik mindenkinek.

Nem is gondolnátok, milyen könnyen kicsúszhat a kezetekből az irányítás. Néha csak annyi kell hozzá, hogy olyan emberrel ismerkedjetek meg, akik eleinte szimpatikusak nektek, ám egy kis idő múlva átveszik az irányítást az életetek felett, és szélsőséges esetben még tönkre is tehetnek benneteket.

Biztosan van olyan ember, ismerős, talán barát a környezetetekben, aki örökké panaszkodik. Örökké negatívan lát mindent. Érzelmileg manipulál, hogy elérje, amit akar. Akinek soha semmi sem jó. Szívják az energiátokat.

A vérszívók köztünk élnek. Jaj, nem a vámpírokra gondolok, hanem azokra, akik észrevétlenül rátok tapadnak, és leszívják az agyatokat, az energiátokat. Annyira jól csinálják, hogy gyakran észre sem veszitek, elsőre bűbájosak, kedvesek, aztán befalnak szőröstül-bőröstül, lelkestül. Ne hagyjátok!

Olyan boldog mosollyal róttam az utcát. Eszembe jutott valami nagyon-nagyon jó. Apró kis ötlet, valami, ami nagyon naggyá is kinőhetné magát. És szaladtam hozzá, megint, hogy elmeséljem, mondjam, és vártam, hogy örüljön velem, mondja, hogy csináld, menni fog, de nem ez történt.