A történet ugye arról szól, hogy Mr. Mesebeli Herceg keresi a nagybetűs Hercegnőt, akivel boldogan élnek, míg meg nem halnak, és hogy lebuktassa a nem igazán elhivatott, megélhetési hercegnőket, azt a trükköt eszeli ki, hogy minden idők legpuhább ágyának aljába tesz egyetlen borsószemet előre nehezen értelmezhető szándékból.
Váratlanul aztán persze amikor találkozik az igazival, az húsz derékaljon és húsz vastag pehelydunnán keresztül is megérzi a borsószemet és ez az apróság annyira kényelmetlen számára, hogy egész éjjel csak forgolódik, csupa kék-zöld folt lesz tőle a teste, erre a herceg gyorsan rávágja, hogy nem a borsószem az egyetlen, amivel ébren tartalak egész este, hollywoodi happy end, lovaglás a naplementébe, ásó, kapa, nagyharang.
Ebben a történetben nem is a képtelensége a legrosszabb, vagy a hercegnői elvárások mértéke, hiszen hallottam már apukát a Balaton-parti strandon huszonhét perce üvöltve-sírva-toporzékolva hisztériázó rózsaszín Barbie-fürdőruhás, hétévesforma kislányát úgy csitítgatni, hogy „lányom, ez nem hercegnőhöz méltó magatartás”.
De mégis hogy lehet egy olyan mesét írni, amiben valaki legfőbb erénye a minden normális emberi mértéket meghaladó indokolatlan kényesség?
Persze minden kapcsolatban megvannak szerelmünk gyengébb pillanatai, mint az exbarátnőm, aki úgy keltett fel egyszer hajnalban, hogy keményen oldalba vert, mert álmában veszekedtünk és egészen addig meg volt rám sértődve, amíg bocsánatot nem kértem azokért, amiket álmában mondtam.
Vagy volt egy hosszú listája a hűtő ajtaján rajta a tökéletes férfi tulajdonságaival és vacsora közben rendszeresen az volt a program, hogy végigmentünk a listán, kielemezve, melyik pontban hol különbözöm a tökéletes férfitől és miben kellene még fejlődnöm, na de mégis: ezeknek az idegesítő tulajdonságoknak a felmagasztalására egy egész történetet felépíteni?
Nyilván a mesék sem mindig vehetők komolyan, például A szürke ötven árnyalata is sokkal lehangolóbb lenne egy tatabányai panellakásban, vagy a Titanicot is nehéz eljátszani az agárdi vízibicikli-kölcsönzőben, de ennyi erővel Andersen akár a következő meséket is megírhatta volna Borsószem királykisasszony legjobb barátairól és barátnőiről:
