Halálra dolgozza magát – mondjuk munkamániás ismerőseinkről. Az esetek többségében szerencsére ritkán kell szó szerint érteni a kifejezést, a japán kultúrában azonban nem költői túlzás, hanem a valóság. Az országban csak tavaly közel 1500 dolgozó halálozott el az egészségre ártalmas munkamennyiség miatt.
Ha összegyűlnek a határidők, napokon át nem jön össze öt óránál több alvás, és nem elég három kávé egy nap. Túl sok a munkám, mondom le kényszerűen az előre megbeszélt baráti találkozókat – Japánban azonban aligha állná meg a helyét a magyarázatom. A japán sararímanok, a hosszú órákon át irodákban robotoló alkalmazottak körében átlagosak a 12-13 órás munkanapok, és modern kori szamurájként van, hogy az életüket adják a cégért.
A karoshi, azaz a túldolgozás általi halál a nyolcvanas évek végén került be a köztudatba, amikor fiatal üzletemberek sora hunyt el váratlanul szívrohamban vagy agyvérzésben, bármiféle betegség előjele nélkül. Karoshi esetén az elhunyt családja pénzügyi segítséget kaphat a cégtől, amennyiben vizsgálat igazolja, hogy valóban a munkahelyi hajsza okozta szerettük halálát – például bizonyíthatóan legalább 100 órával többet dolgozott az illető a munkaidőnél a halála előtti hónapban.
A rengeteg munka természetesen lelkileg is megviseli a dolgozókat. Az olyan pszichológiai problémák, mint a munkafüggőség vagy a burnout csak a jéghegy csúcsa.
A nyolcvanas évek második felében annyira megnőtt a szigetországban a túlórák és a munkahelyi stressz miatt öngyilkosságot elkövetők száma, hogy erre a jelenségre is külön kifejezés született: a karojisatsu. Nem feltétlenül „csak” a kimerülés vezethet idáig a japán vizsgálatok szerint, hanem a monotonitás, a bénító személyes konfliktusok, a bizonytalanság egyaránt kockázatot jelentenek.
A problémákra reagálva a japán vállalatok számos munka-magánélet egyensúlyt elősegítő intézkedést hoztak az utóbbi években. A Toyota például havi 30 órára limitálta a túlórák számát, sok helyen pedig bevezették a szigorúan túlóramentes napokat, amikor még a legszorgosabbaknak is el kell hagyniuk az irodát fél hatig.
Egy átlagos magyar munkahelyen elég szúrós tekinteteket kapnátok a főnökeitektől, ha elbóbiskolnátok munka közben, Japánban viszont az irodai hajsza az alvás megítélését is átértékeli. A kimerült dolgozók rendszeresen szunyókálnak, no nem az asztal alatt vagy a mellékhelyiségben elrejtőzve, hanem teljesen nyíltan: a monitor előtt ülve vagy akár üzleti megbeszéléseken.
Megtehetik, hiszen az inemuri néven emlegetett munkahelyi durmolásban annak bizonyítékát látják, hogy a derék munkaerőnek aludnia sincs ideje, annyit dolgozik. Az inemuri tehát nemhogy bocsánatos bűnnek számít, de egyenesen felvágnak vele – van, aki szundikálást színlel, hogy demonstrálja szorgalmát és elhivatottságát.
Nem mindegy azonban az alvás mikéntje. A zöldfülű újoncok számára nem igazán megengedett, míg az idősebb és a céges ranglétrán magasabban álló személyek nyugodtan húzhatják a lóbőrt.
Egy olyan országban, ahol a munkakultúrára életek mennek rá, aligha meglepő az ellenállók megjelenése. Ők a hodo-hodo zoku nevű, többnyire húszas és kora harmincas éveiket taposó alkalmazottak, akik a maguk passzívan lázadó módján vágnak vissza a rendszernek, és visszautasítják a kemény munkát, illetve az előléptetéseket.
A lehető legkevesebb feladatot végzik el minimális energiaráfordítással, kerülik a felelősségteljes munkaköröket – nem vágynak sem többre, sem kevesebbre. A lazsálás a fiatal generáció tagjai közül meglehetősen sokakat érint: egy tanácsadó cég felmérése szerint a japán dolgozók csupán 3 százaléka állítja magáról, hogy teljes erőbedobással végzi munkahelyi feladatait.
Vannak, akik a „lógós” hodo-hodo zokuknál is messzebb mennek el, és annyira elegük lesz a fizetetlen túlórákból és az ingázásból, hogy nemes egyszerűséggel dobbantanak a vállalati létből – a szigetországban a radikális tettet a datsusara szóval illetik.
Ehhez a lépéshez Japánban csak az igazán bátraknak van merszük, hiszen kifejezetten rendszeridegen tettnek számít, ráadásul az illető azt kockáztatja, hogy később nem talál vissza az álláspiacra. Mégis egyre többen döntenek saját vállalkozás indítása mellett, és a jelenség egyben új szolgáltatásokat is szült: Tokióban a datsusara tanácsadó biznisz segíti a saját álmaik megvalósításába belevágó sararímanokat, akik így végre a maguk urai lehetnek.
