Az Oscar-díjat nyert Leonardo DiCaprio ünnepi beszéde legalább annyira felrázta a közönséget, mint maga a tény, hogy öt csalódás után végre a szobrocskával térhetett haza a színész. Mondhatott volna bármit, elég lett volna a köszönöm is, a szakma és a művészete iránt elkötelezett rajongói úgyis az égig magasztalták volna. DiCaprio azonban megragadta a lehetőséget, amikor tényleg az egész világ az ő szavain csüngött, és védelmébe vette gyönyörű, sebzett bolygónkat: a Földet.
Eddig is szimpatizáltam a Titanic hősszerelmesével, a Hazatérő medveölőjével, de beszéde után még inkább szívembe zártam. Nem én vagyok az egyetlen.
Luxushonorból környzetvédelem
A legszebb a dologban ugyanis, hogy DiCaprio nem beszél a levegőbe, merthogy csak a tavalyi év során 15 millió dollárt adományozott környezetvédelmi célokra. Például a klímaváltozás megelőzésére (megállítására), valamint kihalóban lévő állatfajok egyedeinek megmentésére.
Felelős gondolkodása se valami újonnan felvett hóbort, a Titanic sikerének (és luxushonoráriumának) megszerzése után első dolga volt létrehozni saját alapítványát, a Leonardo DiCaprio Foundationt, amely letette a voksát a Föld védelme mellett.
Olyan szervezeteket, kezdeményezéseket támogat, mint a Save the Elephants, valamint a World Wildlife Fund. Arcát is adja számos környezetvédelmi projekthez, valamint részt vett és hatásos beszédet is mondott a 2014-es, New Yorkban tartott klímakonferencián.
A magam részéről tiszta szívvel tudom követni, nem csak Instán, és nyilván rajtam kívül is sok emberre hatással van elkötelezett gondolkodása Földünk iránt, ami tetszik, vagy sem, e pillanatban az egyetlen lakható hely számunkra. És magunk alatt vágjuk a fát, ha nem állítjuk meg a Föld-gyilkos folyamatot. Fogalmazhatunk úgyis, egyszerűen hülyék vagyunk, ha nem értékeljük, szeretjük és védjük a bolygót, ami otthont, tiszta levegőt, élelmet és ivóvizet kínál számunkra.
Pingvinpusztulás – miért (nem) érdekel minket?
Hazai viszonyok között is érdekes a kérdés, hogy mennyire érdekel minket a környezetszennyezés, a klímaváltozás. Esetleg ezek a fogalmak olyan elvont és távolba mutató károkkal fenyegetnek csupán, amire a jelen kor hétköznapi embere nem nagyon kapja fel a fejét?
A magam részéről néhány hete „teszteltem” a kérdést, és a VOUS oldalára írtam egy hírt egy igenis nagyon szomorú eseményről: a Déli-sarkon klímaváltozás miatt ezrével pusztulnak a pingvinek. Nem lett zajos fogadtatása a hírnek, nem kapta fel más hírportál, nem pörgött be, és nem érkeztek százával kommentek.
Ami azért is elszomorító, mert egyébként tapasztalataink szerint az emberek imádják a cuki pingvineket. Katasztrófahelyzet/cuki állat összefüggésben mégis langyos maradt az érdeklődés.
Az MTA (Magyar Tudományos Akadémia) munkatársait is érdekelte, melyek azok a problémák, amelyek a leginkább foglalkoztatják a hazai lakosságot.
Baranyai Nóra és Varjú Viktor tanulmánya a lakosság klímaváltozással kapcsolatos attitűdjét vizsgálta, arra szerettek volna választ kapni, hogy viszonyulnak az emberek a klímaváltozáshoz. A vizsgálatot egy 3269 lakost számláló mintán végezték, amely 15 év feletti lakosoknál korra, nemre és lakóhelyre nézve is pontosan reprezentálja a lakossági attitűdöt.
A vizsgálatból egyértelműen kiderült: alig van olyan lakos, aki ne hallott volna már a klímaváltozásról, valamint az is egyértelművé vált, hogy az emberek fontosnak és aktuális társadalmi problémának tartják azt.
A kutatás eredménye szerint (amelyben rangsorolták a különböző problémákat) az egészségügy helyzete került az élre, azt követte az elszegényedés, majd a környezetszennyezés, a pazarló életmód, a munkanélküliség, és hatodikként állították be a sorba a klímaváltozást.
A kutatók szerint kijelenthető, hogy a hazai lakosok figyelnek a környezettel kapcsolatos problémákra, és mintegy 40%-uk egyetért azzal a kijelentéssel, mely szerint „majdnem minden, amit a modern életben csinálunk, árt a környezetnek”. Egyetértünk mi is.
És mennyit vagyunk hajlandóak áldozni erre?
A további kérdés is érdekes azonban, mert a környezetvédelem továbbmegy az elvi kijelentésen, és fontos tudni, hogy akár (anyagilag) is hajlandóak-e az emberek áldozni a klíma megőrzése érdekében.
A válaszadók döntő többsége (70,8%) biztosan vagy valószínűleg hajlandó lenne többet fizetni termékekért vagy szolgáltatásokért, ha az anyagi áldozat hatására mérséklődnének a klímaváltozás jelentette kockázatok vagy lelassulna a folyamat.
A vizsgálatból az is kiderült, minél stabilabb egzisztenciával (fizetés, képzettség, foglalkozási státusz) rendelkezik a válaszadó, annál nagyobb volt a hajlandóság az áldozathozatalra, illetve a férfiak, a fiatalok, az aktív dolgozók valamivel erősebb hajlandóságot mutattak erre.
Természetesen a kérdés egy bizonytalan, a jövőre mutató áldozathozatalra irányult.
A mindennapokban már megvalósított többletráfordítás jellemzően az energiatakarékos izzók használatánál és a vízfogyasztás csökkentésénél jelent meg értékelhetően.
Kié a felelősség?
Az is világossá vált azonban, hogy a válaszadók jellemzően nem saját feladatuknak tartják a fellépést a klímaváltozás kihívásaival szemben – vagyis nem személyes ügy. A saját felelősségüket hasonló mértékűnek látják, mint a politikusokét vagy a kormányét, a klímaváltozás kezelése terén azonban a kutatóktól, tudósoktól várják a legtöbbet (vagy a megoldást).
„Mindezek alapján úgy tűnik, hogy a klímaváltozás problémakörét közelebb kell hozni az egyénekhez, s az általános, 'elidegenítő' megoldási javaslatok helyett a háztartási szinten megvalósítható apró lépések hangsúlyozására van szükség. Ebben jelentős szerepet kell vállalnia azt oktatáspolitikának, különösen azért, mert a szűkebb ismerettel rendelkező réteg körében nagyszámú fiatalt találunk. A kézzelfogható eredménnyel – például költségmegtakarítás – is járó gyakorlati megoldások népszerűsítése enyhítheti a hatások által leginkább veszélyeztetett társadalmi csoportok jövőbeli sérülékenységét” – írja a kutatás tanulságainak összegzéseként Baranyai Nóra és Varjú Viktor.
Az összefoglaló cikk ábrákkal is kiegészített változatát a Magyar Tudományos Akadémia megújult honlapján találjátok meg.
