Hazudnék, ha azt mondanám, hogy tárt karokkal és mosolyogva fogadtam a pasim bejelentését, hogy motort akar venni. Nem beszéltem le róla, mert nem hiszek a korlátozásokban, azt vallom, hagyni kell a másikat szárnyalni. De azért átszaladt a fejemen néhány pánikoló kósza gondolat: tapadni fognak rá a csajok, egyszer lefordul az árokba, özvegyként fogom végezni.

Szerencsére végül egészen mulatságos tapasztalatok sora követte egymást, és határozottan békés életet élünk hármasban, apropó, négyesben, Kiwivel, a kaméleonunkkal. Egyébként olvastátok, miért éri meg hüllőt tartani? Ha nem, majd pótoljátok, én meg elmesélem, milyen az élet Pijupijuval, a motorunkkal.

Forrás:

pixabay

Pijupijut egyszerre tekintettem ellenségnek, csodabogárnak, és egyúttal féltem is tőle. Elveszed a pasim, gondoltam, de közben úgy simogattam is volna – azért egy ekkora gépállat minden csajból előhívja a vadmacskát. De a zöld szörnyeteg elő tud bújni, mikor a pasitok úgy áradozik a közös pillanataikról, mintha egy másik nő lenne: ráhajoltam, bevettük a kanyart, jól bedöntöttem. Néha rendesen meghökkentem, milyen sikamlós szavakat lehet egy motorra használni.

A hőmérséklet legalább annyira fontos kérdéskör lesz nálatok, mintha mondjuk csibét keltetnétek, vagy növényeket gondoznátok a teraszon, vagy gyermeknemzésre adnátok a fejeteket. Mert minden fok számít: hideg van motoron? Tapad a gumi? Így pedig adja magát a következő pont:

Nálunk ugyanis onnan lehet tudni, hogy a pasim előtolja a télen durmoló gépállatot, és megsimogatjuk: Pijupiju felébredt! Hát igen, így is lehet nézni. Meteorológiailag a tavasz március 1-jén kezdődik, a motorosok szerint akkor, amikor felhallatszik az első motor brummogása.

Forrás:

giphy

Minden egyes alkalommal, mikor a pasitok mocira pattan, mondván, elugrik az Üvegtigrishez egy körre, netalán többnapos túrára indul. Éjszakánként szakadékba zuhanó motorokkal álmodtok, temetésekről és hasonló fincsiségekről. Pozitívum, hogy mikor egyben hazatérnek, akkor a nyakukba vetitek magatokat, és jobban becsülitek őket minden másnál. Illetve ha meghalljátok, hogy „fú, majdnem eltaknyoltam a kanyarban”, akkor ordítotok, mint a sakál.

És ez az izgalom arra fog sarkallni benneteket, hogy sunnyogva a pasitokhoz másztok, hogy édes, elviszel egy körre? Van, aki ezek után a rabja lesz, én annyira nem. Odasunnyogok, kuncsorgok, de 4 óra hátul utazás után nincs az a térd, ami ne gémberedne el, valamint az sem túl klassz, ahogy a szél pingpongozik a fejetekkel.

Mert tényleg nem, főleg, hogy motoron ülve a dugó ismeretlen fogalommá válik számotokra. Pijupiju ugyanis átfér a sorakozó autók között, és így a Balcsira leugrani vele nyáron a legkirályabb dolog, azt leszámítva, hogy rátok tapad a ruha, és egyáltalán nem kellemes lehámozni magatokról, majd visszaerőszakolni az izzadt testetekre.