Rendkívül nehéz azzal szembenézni, hogy szeretteiket szexuális tárgyként használja az ellenfél, és még nehezebb elfogadni azt, ha az erőszakból gyermek fogan. Az ellenség magja termékenyít, ami a legarrogánsabb (és nagyon is célravezető) betolakodás a leigázandó területre. A nők kiszolgáltatottsága az erőszak alatt, majd utána kétségbeejtő. Sokan képtelenek együtt élni a „szégyennel”, amit a környezet esetleges elutasítása és kimondott vagy kimondatlan vádjai csak felerősítenek. Nem tehetnek az erőszakról, nem tehetnek a megtermékenyülésről, mégis bűntudatot és a környezet megvetését kell elviselniük.

A háborús erőszak lélektana sem egyszerű, tanulmányok sora foglalkozik ezzel a témával. De mi történik azokban a helyzetekben, amikor nincs háború, nem egy világégés, terület vagy a Föld kincseinek megszerzése áll az erőszak mögött, csak agresszió? Az ilyen aktusokból is gyakran fogan gyermek. Annál is inkább, mert a nőnek esélye sincs fogamzásgátlásra, ahogy a fertőzések ellen sincs módja védekezni. Ritka, hogy a támadó óvszert húz. Ha igen, az óvszer akkor sem az ő védelmét szolgálja, hanem az agresszor kilétének eltitkolását segíti elő.

Az erőszak utáni sokkos állapot megszűntével az első és legégetőbb kérdés a nő számára, hogy teherbe esett-e, valamint „megúszta”-e fertőzés nélkül az erőszakot. Mindkettő az ügy eltitkolását segíti, hiszen ha „nyom nélkül” marad a támadás, akkor el lehet nyomni a lélekben a rémületes eseményt. Meg sem történt…

Az áldozatok nem szívesen tesznek feljelentést, bár a rendszer egy ideje professzionális módon bánik az áldozatokkal (ha lehet, erre a területre kiképzett, érzékenyített és/vagy női nyomozó veszi fel a panaszt) és foglalkozik a továbbiakban is az ügy felderítésével, az egészségügy is igyekszik gyengéden bánni velük.

Ám nincs az a gyengédség, az az együtt érző magatartás, amely ebben a helyzetben elég lenne. Mert legyen bármilyen empatikus a környezet, beszélni kell az erőszakról. Részletről részletre feltárni – újraélve a horrort. Miért? Mert minden részlet fontos lehet. Hol és hogy történt a támadás, mit viselt az erőszakoló, milyen volt a hangja, a szaga, az érintése. Mit viselt, használt-e eszközt, használt-e óvszert?

Bár a cikk témája nem az erőszak körülményeivel és az erőszak feltárásaival foglalkozik, az, hogy az erőszak közben és után milyen hatások érik a nőt, nagyon is fontos. Ezek ugyanis jelentősen meghatározzák érzéseit az esetleges megtermékenyülés során. Hozzájárulnak ahhoz, hogy milyen módon áll erőszakban fogant magzatához.

Forrás:

iStock

Aztán a praktikum. Abortusz vagy sem? Életben maradhat vagy sem? Gyilkos dilemma, amelynek szenvedő áldozata a magzat. Vajon érzi, és már magzatkorában elbizonytalanítja édesanyja töprengése?

Azt olvasni, és magzatkutatással foglalkozó tanulmányok sora ír erről: a fogantatás első pillanatától hatással vannak a kicsi fejlődésére édesanyjának (és környezetének) reakciói. Az, hogy szeretettel várják érkezését vagy éppen ellenkezőleg. Létezése nyűg, sőt! Létezése egy borzasztó erőszak bizonyítéka.

Mégis sokan döntenek úgy, hogy életben maradhat a kicsi. Ennek oka lehet, hogy túl későn vették észre a terhességet. Másrészt valahogy elfogadják a dolgot: „Ez a kicsi nem tehet semmiről”, „ártatlan a gyerek”, és így tovább. Valahogy beillesztik a hétköznapokba, felülemelkednek a fogantatás körülményein is. Tévedés lenne azonban azt gondolni, hogy ez maradéktalanul megtörténhet, és hogy az erőszakban fogant gyerekek nem éreznek rá arra, valami nagyon nem stimmel a kezdetekkel.

Ha segítségre van szükséged!

Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123 vagy 06 80 820 111 telefonszámot! Kérjük, olvassa el ezt az oldalt, online segítséget itt kaphat. Amennyiben másért aggódik, ezt az oldalt ajánljuk figyelmébe.

Márk húszéves. Egy vidéki, műszaki végzettséget adó középiskolában érettségizett. Nem akar továbbtanulni, egyébként is unta az egészet. Nyűg volt az intézmény, nincs jövőképe. Teng-leng a világban. Gyakran hajlik el (iszik sokat), és depressziója, amely végigkísérte a gyerekkorát, egyre gyakrabban erősödik fel. Nem érti a saját életét. Bizonytalan és nagyon sokszor szomorú.

Édesanyját a saját férje erőszakolta meg egy részeg éjszakán. Nem először és Márk fogantatása után is megtörtént többször hasonló jellegű agresszív aktus. Egy bántalmazó kapcsolatban gyakran előfordul a szexuális erőszak, amellyel szemben a nő éppoly tehetetlen, mint ahogy tehetetlen az ökölcsapásokkal szemben is. Márk fogantatásnak idején az édesapa kést szorított az anyuka torkához, így kényszerítette ki a „belegyezést” a szexbe.

Későn vette észre, hogy babát vár, már nem tudta elvetetni a gyereket. Elvetette volna, ahogy előtte is megtette, és ahogy Márk születése után is inkább az abortuszt választotta az erőszakban fogant testvér megszülése helyett.

Minderről Márk is tud. Egy alkalommal az édesanyja a gyerek felé irányuló dührohamában elmesélte fiának a történteket. Nem kímélte meg a részletektől az akkor kamaszodó gyereket. Márkkal előtte is voltak problémák, de az anyuka „vallomása” után teljesen megvadult. Az akkor már tőlük távol élő édesapjával egy időre megszakította a kapcsolatot, de nem véglegesen.

Szenved attól, hogy ő mindezek ellenére „szereti” az apját, az első férfiminta volt előtte, másrészt képtelen azonosulni azzal, amit az apja tett. Haragszik az édesanyjára, amiért mindez megtörténhetett. Haragszik rá, hogy életben hagyta. Haragszik rá, hogy mindezt elmondta neki, és még inkább haragszik rá azért, mert az egyre gyakoribb konfliktusok során ki-kicsúszik az anyuka száján: „Olyan vagy, mint az apád!”.

Márk érzelmei káoszában vergődik és e pillanatban nem lát kiutat. Néha az öngyilkosság gondolata is megfordul a fejében, máskor apja halálát szeretné.

„Egy ilyen súlyos trauma, ami felett ráadásul semmiféle kontrollja nincs, nem volt a gyermeknek, alapjaiban rengeti meg identitásának szilárdságát. Ilyen esetben mindenképpen, akár már a várandós kismamának is érdemes pszichoterapeuta segítségét igénybe venni, majd óvodáskortól a gyermek is elkezdheti a gyógyulás folyamatát. Ez hosszú, többéves terápiás folyamat, azonban megéri szakember segítségét kérni, mert egy ilyen tragédiát egyedül nem valószínű, hogy a gyermek fel tud dolgozni.”