A Personality and Social Psychology Bulletin adta ki azt a tanulmányt, amelybe a kutatók 891 ember vontak be. A személyiségüket vizsgálták az alapján, hogyan kezelik a romantikus elutasítást, legyen az valós vagy fiktív. Azt is megkérdezték tőlük, hogyan változott az önmagukról alkotott képük azután, hogy szakítottak velük.
A kutatás kimutatta: a továbblépés szorosan összefügg azzal, hogyan magyarázzuk meg a szakítást saját magunknak.
A tudósok rájöttek, hogy azok, akik erős személyiségjegyekkel bírnak – mintha azok kőbe lennének vésve –, sokkal nehezebben lépnek túl azon, ha a kapcsolatuk véget ér. Akár a szakítás után öt évvel is kísérti őket az érzés, hogy ejtették őket.
Ennél már csak az rosszabb, hogy az elutasítás a jövőbeli kapcsolataikban is okozhat problémát, mivel a kutatók azt is bebizonyították, az elutasított emberek úgy hiszik, a személyiségükkel van a baj és ők a hibásak. Ennek eredményeként pedig folyamatosan aggódnak, és félnek jól érezni magukat a következő kapcsolatukban.
Valójában ha szakításon megy keresztül az ember, fontos, hogy mindig emlékeztessék magukat, minden okkal történik.
Csak azért, mert valakivel nem működött, nem biztos, hogy az illetővel baj van, csak nem illettek össze. Ilyen egyszerű.
