Pár napja járta be a hír a világot: az angol hercegi pár, Katalin és Vilmos montessori óvodába íratja György herceget. De mit is jelent ez pontosan? Miben különbözik, miben más egy montessori elvek alapján működő intézmény, mint a hagyományos? A Budapesti Montessori Óvodába látogattunk, hogy kiderítsük, hol érhetőek tetten a különbségek.
Óvónőképzőt végeztem, van rálátásom az óvodai életre. Meg persze négy gyerekem okán is átéltem sok-sok mindent, amíg ovis korúak voltak a csemeték. Hagyományos oviba jártak és rendszerint jók voltak az élmények. Ráadásul úgy hozta az élet, hogy a gyerekkori barátnőm lett szép sorban egymás után az óvónénink.
Azért volt beszoktatási hiszti – főleg a legkisebbnél, akitől nem vitás, hogy én váltam el nehezen –, próbára is tettük a barátnőm türelmét, pedig akkorra már harcedzett pedagógussá keményítették az évek.
A lányom hisztije meg az én érzelmeim hevessége azért tudott könnyeket csalni a szemébe. Máig van miatta bűntudatom, de nem akarok eltérni hosszasan a tárgytól: a montessori pedagógiáról csak olvastam eddig, nem alkalmaztam és rálátásom se volt a módszerre. Most találkoztam én is ezzel a népszerű pedagógiával közelről. És nem csak György herceg bájos kis arca miatt voltam rá kíváncsi.
Kilenc előtt érkeztünk az óvodába, benn már egy tucat kicsi. Vegyes korúak, vegyes csoport: az egészen apró, háromévestől hatéves korig láttunk gyerekeket.
Zizegős a csend, jó ott lenni közöttük
Éhes vagyok – mondta éppen a legkisebb és az óvónő már térült is, rakta a reggelit a kicsi elé. A reggeliztetés ugyanis reggel nyolctól kilencig folyamatosan zajlik. Ahogy érkeznek a gyerekek, úgy ülhetnek le az asztalhoz. Ahogy látom, flottul megy a dolog, nyugalomban.
Ez az első és legmeghatározóbb érzésem a légkörrel kapcsolatban: a nyugalom. Nincs kapkodás, nincs hangos kiabálás, edénycsörömpölés. Néhányan reggeliznek, mások elmélyülten játszanak. Zizegős a csend, jó ott lenni közöttük.
Segíts nekem, hogy magam csinálhassam. – Maria Montessori
Az óvónő – Seprenyi Enikő óvodapedagógus mellém ül – velem beszél, de a fél szeme folyton a gyerekeken van.
"Ha a montessori alapelvet szeretném megfogalmazni, vagy a filozófiáját, azt három pontban tudom megtenni" – kezdi a módszer bemutatását:
1. Szabadság – az önálló fejlődés szabadsága
Az első a szabadság – és itt szeretném, ha hangsúlyos lenne, mert sokan tévesen értelmezik: a gyermekek szabadsága nem azonos a szabadossággal, vagy azzal, hogy egy montessori óvodában azt csinálnak a gyerekek, amit akarnak. Szó sincs róla, csak éppen nem merev, kötött rendszerben fejlődnek – hanem a saját döntéseknek, kívánságoknak megfelelően.
Például mivel szeretne játszani, akar-e részt venni a közös tevékenységekben, mely társaival tölt időt szívesen – ezeket a szempontokat a pedagógus figyelembe veszi. A gyerekek jól érzik, hol tartanak éppen, mire van szükségük: az után nyúlnak majd, ami kihívás számukra. Azokhoz a tárgyakhoz, eszközökhöz nyúlnak, amelyektől fejlődni tudnak, sőt az általam kínált tudásanyagból is azt veszik át, amire fejlettségi szintjüknek megfelelően szükségük van.
Ez a módszer nem sürgeti gyorsabb fejlődésre azt, aki erre még nem érett és nem lassítja le azt a gyereket, aki viszont már kész a repülésre. De erre még visszatérünk.
2. Tolerancia – és az "énhatárok" kijelölése
A második alapelv a tolerancia, a gyerekek toleranciára nevelése. Ez természetesen kapcsolódik az előzőhöz: rendkívül fontos a gyerekek számára a szabad fejlődés, és az is, hogy a gyerekek megtanulják tisztelni egymást és egymás szabadságát.
Itt is előfordulnak konfliktusok, de ha megfigyelted, alapvetően nagyobb a nyugalom, mint máshol. Tiszteletben tartják azt is, amit éppen végez a másik. A másik határait, a teret, amit éppen magáénak érez. Ezt azzal is elősegítjük, hogy kicsi játszószőnyegekkel kijelölik maguknak a saját terüket a gyerekek. Az arra az időszakra az övék, a szőnyegre vitt játék is az övék, azt elvenni – pláne erőszakkal – nem lehet. Viszont egyértelműen együttműködésre késztet a helyzet.
El- és befogadásra, hiszen aki akar, 'magányosan' játszik, de aki társat, társakat is akar a tevékenységhez, az befogadja a társait, megosztja a szőnyegét, játékát a többiekkel.
3. Fejlesztő eszközök, játékszerek
Maria Montessori egyedülálló fejlesztő játékokat alakított ki, amelyek rengeteg tapasztalatszerzésre adnak lehetőséget. A gyermekek koncentrálását, választását megkönnyíti, hogy a polcokon egy helyen csak egyféle fejlesztő játék van.
A játékokba bele van kódolva a feladat és az önellenőrzés is. A gyermekek magukat is ellenőrizhetik, hogy helyes-e a megoldás. Ez a módszer lehetővé teszi a hibázás lehetőségét is, hiszen az ember nem tökéletes, mindenki hibázhat. Fontos megtapasztalni a javítás lehetőségét, az abban rejlő nevelési szituációkat.
Maria Montessori olasz orvos, pedagógus óriási hangsúlyt fektetett a gyerekek által használt eszközökre. Véleménye szerint akkor valósulhat meg jól a gyerekek fejlődése (akik alapvetően motiváltak a tanulásra), ha a megfelelő Montessori fejlesztő játékokat a megfelelő időben a gyerekek rendelkezésére bocsájtjuk.
Az eszközök nagy szerepet kapnak a nevelésben. Jellemzően természetes alapanyagból készültek: fából, papírból, üvegből, de akadnak már műanyagból készült fejlesztő játékok is.
Alacsony polcokon jól elkülönítve tárolják a különböző érzékszervekre ható játékokat, és a másik szobában azokat, amelyek a tanulást, matematikai fejlődést vagy anyanyelvi, esetleg környezeti fejlesztést segítik elő. (Ez utóbbi egyébként a nagyon is kifejező kozmikus nevelés névre hallgat.) A gyerekek számára elérhetőek a Montessori fejlesztő játékok, a napirend szerint haladva ugyan, de akkor nyúlnak utánuk, amikor szeretnének.
A folyamatos reggeli után szabad játék jön minden nap, majd következik a „Köridő”, ami nem kötelező, mégis a kicsik által egyik legkedvesebb közös tevékenység.
Köridő-séta, fény- és szeretetgesztusok
Ilyenkor az óvónő zenével hívja fel a figyelmet a lehetőségre. (Komolyzenével, a klasszikus zenei nevelés a hagyományos zenei nevelés mellett ugyanis nagyon fontos eleme a pedagógiának.)
A gyerekek a zene hallatán eldönthetik, hogy játszanak tovább vagy inkább bekapcsolódnak a tevékenységbe. A jellemző az, hogy bekapcsolódnak. Elpakolják a játékokat és egy-egy párnára letelepszenek egy nagy szőnyeg köré. Ennél a tevékenységnél (a szőnyeg szélén felváltva sétálnak egyensúlyozva, egy-egy mécsest hordozva) a baráti kapcsolatokat tudják jól felmérni a pedagógusok, a szeretetkapcsolatokat erősítik – megsimogatják egymás fejét a gyerekek.
De az egyensúlyérzéket is tudják így fejleszteni, valamint erősen fejlődik a jobb-bal agyfélteke is.
Differenciált fejlődés
Az óvónők egyébként, ahogy más módszer esetén is pontosan elkészített ütemterv alapján haladnak az óvodai anyaggal, csak éppen óriási hangsúlyt kapnak a gyerekek egyéni jellemzői és fejlődésük üteme. Ha olyan gyerek érkezik például az óvodába, aki hevesen érdeklődik a naprendszer iránt (mert ő itt tart a fejlődésben), akkor a kozmikus nevelésben helyet kap a naprendszer.
De ugyanekkora hangsúlyt kap a nagyoknál is a finommotorika fejlesztése is. Mert lehet, hogy egyik-másik gyerek az űrkutatás iránt érdeklődik az egyik pillanatban, a másikban pedig leül és egy órán keresztül papírcsillagokat vagdos. Ezt a kettőséget is jól tolerálja a módszer, hiszen a gyerekek fejlődése területenként is eltérő lehet.
Mi az, ami ennél is fontosabb?
Talán az, hogy a gyerek a saját, természetes kíváncsiságára építve tanulhat, és így teret kaphat a természetes intelligencia fejlődése is, valamint fejlődésnek indul a problémamegoldó gondolkodás. Ez utóbbi pedig talán a leghangsúlyosabb célja lehetne minden pedagógiai módszernek, hiszen az „életre” nevel.
A Montessori módszer a gyermek teljes személyiségének elfogadásán alapuló, a gyermek természetes érdeklődésére építő, személyiségközpontú nevelő-oktató módszer.
