Titeket megrémít az a gondolat, hogy egy rossz döntés az egész életeteket tönkreteheti? Gondolom, igen. Attól a pillanattól kezdve, hogy megszületünk, döntenünk kell mindenről. Nagy lépéseket tenni az életben viszont kicsit sem egyszerű. Amíg néhányan stresszelnek, addig mások vakon – és bátran – ugranak az ismeretlenbe.
Néha kockázatos döntéseket hoznunk, de nem azért, mert saját magunk elhisszük, meg tudjuk csinálni, hanem azért, mert valaki más annyira bízik bennünk, hogy elhiteti velünk is, menni fog. Máskor pedig épp azért döntünk hasonlóan, mert az érzelmeket elengedve, a józan észre hagyatkozva reménykedünk és bízunk abban, hogy a másik oldalon valami sokkal jobb vár ránk.
Mert mindennek a vége valami újnak a kezdete. És közhely vagy sem, ha bezárul egy ablak, kinyílik egy ajtó.
Ami engem illet, a nagy horderejű kérdésekben mindig az eszemre próbálok hallgatni. Szerencsére a szívem és az eszem általában ugyanazt sugallja, így annyira nem nehéz a döntés. Hogy mi van, ha ez a kettő teljesen üti egymást? Megtorpanás. Napokig tartó agyalás, túlgondolás és az érzés, ami már félelem, hogy rosszul fogok dönteni. 20 év alatt most jutottam el odáig, hogy felismerjem: a rossz döntéseimnek köszönhetem, hogy ott vagyok, ahol. Hiszen ezekből is tanultam. Amiből pedig tanul az ember, annyira rossz mégsem lehet.
Mindenesetre van pár módszer, szám szerint most négyet hoztam nektek, amiket ha kipróbáltok, tuti, hogy könnyebben fog menni a döntéshozás. És azt se felejtsétek, hogy ha nem kell egyből döntenetek, inkább gondoljátok át kétszer, vagy százharminckétszer a dolgot.
Az érzelmek és a tények külön kategória
Az érzelmek csodálatosak tudnak lenni. A mindennapi lét elengedhetetlen része, aminek egy óriási hátránya van: lehetnek teljesen hamisak. Csak gondoljatok arra az egyszerű példára, amikor éhesek vagytok. Néha fel sem ismerjük, azért nyitogatjuk a hűtőt fél óránként, mert eszeveszett unalom leng titeket körbe. Ugye, hogy becsapós a dolog? Az érzelmek folyamatosan változnak, percről percre, óráról órára. A döntésektől való félelem egészen addig bennetek fog élni, amíg meg nem hódítjátok és le nem győzitek magatokban.
Nézzétek meg, mit veszíthettek
Néha egyszerű meglátni azokat a dolgokat, amiket elveszíthetünk, ha meghozunk egy bizonyos döntést. Az igazi kérdés viszont nem az, hogy mit veszíthetünk, ha lépünk. Hanem az, mit veszíthetünk, ha nem lépünk.
Ha nem döntötök vagy folyamatosan csak halogatjátok a dolgot, az is egy járható út, csak nem biztos, hogy a legjobb módszer.
Képzeljétek el a jövőt
Ez talán az egyik leghatékonyabb módszer. Próbáljátok elképzelni magatokat pár hónap, vagy akár egy évvel később, ahogy visszagondoltok a döntésre. Melyikre lennétek igazán büszkék? Ha a jövőből visszanéznétek a mostani helyzetetekre, mit látnátok? Számítani fog akkor egyáltalán, amiről most döntenetek kell?
Később még mindig dönthettek máshogy
Az egyetlen módja annak, hogy tudjuk, mi van a másik oldalon az, ha vállaljuk a kockázatot és bátran lépünk át az ismeretlenbe. Valójában pontosan tudja az ember, mi lenne a helyes döntés. Az egyik lehetőség felé mindig jobban húz az ember szíve, ezt mindannyian tudjuk.
Amikor meghozunk egy döntést, és ne adj’ isten rosszul sül el, még mindig változtathattok rajta. Visszatértek az eredeti döntésképtelen állapototokba, és újra átgondoljátok, újra döntötök. Meghozzuk a kockázatosakat is, akár akarjuk, akár nem. Ez a felnőtté válás része. Az egyik nap még magasan szárnyalunk, a másikban pedig arccal a betonon fetrengünk. Utóbbitól csak azért rettegünk, mert sokszor annyira sem bízunk saját magunkban, hogy elhiggyük, fel tudunk állni.