Biztosan ti is eljátszottatok már a gondolattal, hogy hogyan néznétek ki egy másik hajszínnel, frufruval vagy épp egy totál más frizurával. A parókapróbálgatás ideális eszköz lehet a dilemmák tisztázására. A legnagyobb segítséget azonban nem az egészséges embereknek jelentik a parókák, hanem azoknak, akiknek valamilyen betegség miatt hullott ki vagy ritkult meg a hajuk. Közülük sokan gyerekek, akiknek segítő angyalok adományoztak angyalhajat.
Amikor eldöntöttük, hogy ellátogatunk egy parókakészítőhöz, nem feltétlenül egy színházi és filmes kellékeket gyártó vagy épp jelmezkölcsönzéssel foglalkozó szalont kerestünk. Olyat választottunk, ahol a vidámság és a szomorúság is jelen van, ahol megtudhatjuk, hogyan készülnek az igazi hajból, kézzel, méretre gyártott parókák, ahol egy kicsit próbálgathatunk, „játszhatunk”, de ahol ennél többről is beszélgethetünk.
Mert vannak, akiknek a parókák a teljes életet jelenthetik.
Így jutottunk el a Rákóczi úton lévő Vendéghaj üzletbe, ahol Rapcsán Beatrixszal és kolléganőjével, Kulcsár Alexandrával beszélgettünk a kihalóban lévő mesterség fortélyairól és az időnként szívfacsaró mindennapokról.
Én is kipróbálnám
A VOUS-lányok közül többen is jelezték, hogy szívesen elkísérnének minket Ancsával, a fotósunkkal a parókakészítőhöz. Persze valakinek a szerkesztőségben is tartania kellett a frontot, így a lassan állandó modellünkké váló Nina csatlakozott hozzánk.
Amikor megérkeztünk, egyből próbálgatni kezdtünk, Beatrix pedig elmesélte, mennyi hajra van szüksége egyetlen vállig érő parókához. Döbbenetes, Nina gyönyörű, vaskos copfjából még lehet, hogy három is kevés lenne. Egy fejről átlagban 5 dkg haj jön le – igen, nem centiben, hanem grammban számolnak –, egy parókához viszont átlagban 17-18 dkg hajra van szükség.
Mivel a varkocsban nemcsak egész szálak vannak, hanem ún. babahajak is, azokat egy speciális, fésűszerű eszközzel, a heklivel eltávolítják. Az eredmény, azaz a felhasználható haj pedig nagyjából az eredeti mennyiség fele.
A szívem szakadt meg, mikor egy gyönyörű fonatot kezelésbe vettek, és a szelektáló fésülés után alig maradt belőle valami.
A rövid szálak rasztásodnak, így tönkremenne miattuk az elkészült frizura, ezért sajnos a kukában a helyük. Ez a helyzet azzal a hajjal is, amit a hajvágás után a földről sepernek össze, mivel ha a szálirány összekeveredik (a fej és a láb), szintén elindul ez a folyamat. Ráadásul ki lenne képes sorba rakosgatni az összevissza kupacot.
Bár már volt olyan, aki Beatrixot arra kérte, hogy a fésüléskor kihullott és összegyűjtött saját hajából készítsen neki hajpótlást, ez sajnos lehetetlen.
Egyedi és pontosan illeszkedő
Azt is megtudtuk, hogy a parókák többsége nagykereskedésekből származik, és műhajból készül. Közöttük is vannak persze jobb és gyengébb minőségűek, így az áruk is nagyon változó. Az viszont sajnos mindegyikükre igaz, hogy nagyjából fél év az élettartamuk a leggondosabb ápolás mellett is. Otthon például egyáltalán nem célszerű őket viselni, főzni sem szabad bennük, és még a lámpától is messze kell a viselésükkor ülni. A műanyag ugyanis ebben az esetben sem bírja a hőt, ráadásul mattul is.
A valódi hajból készült parókák viszont jóval drágábbak. De többre is hivatottak.
Akár öt-hat évig is viselhetőek, és kellő odafigyeléssel minden olyan dolgot lehet velük csinálni, mint amit egy eredeti hajkoronával, így festeni és sütni, vasalni is lehet őket.
Készülhetnek belőlük pótlások is, amiket különféle eljárással úgy rögzítenek a fejre, hogy nem is kell leszedni őket hajmosásnál, csak 4-5 hetente megigazítani őket az eredeti haj növekedésének függvényében.
A paróka szépségének titka
Az igazi hajból készült parókák és póthajak ugyan természetesebben hatnak, de ápolásuk nagy körültekintést igényel. Ugyanúgy kell tisztítani őket hígított samponnal, mint ahogy saját hajunkat is mossuk, ám a balzsamozást nem lehet elspórolni.
Mivel a hajszálaknak már nincs tápanyag-utánpótlásuk a hajhagymákból, nekünk kell azt pótolni, így jöhetnek a pakolások, hajvégápoló olajak, és még egy kis textilöblítő sem árt.
Ez utóbbiaktól lesznek igazán puhák és illatosak. Mindezt viszont csakis egy hungarocell bábun végezhetjük, ha simán a csap alá tartjuk őket, már tönkre is mentek.
Beatrix azt mondja, ők egyetlen parókát sem adnak úgy ki a kezükből, hogy a viselőjét meg ne tanították volna arra, hogyan használja és ápolja azt. Ha valaki úgy gondolja, még a tisztítást is a szalonra bízhatja, mint ahogy a parókák javítását is. Ez utóbbi szintén csak a valódi hajas változatnál lehetséges.
Nem csak a pénztárca, az idő is meghatározó?
Ha valakinek parókára van szüksége, akkor az első dolog, hogy hosszan elbeszélgetnek vele a szalonban. Ha ugyanis előre láthatóan csak egy rövidebb ideig lesz rá szüksége az illetőnek, nem biztos, hogy érdemes beruháznia egy, a hossztól függően 130-250 ezer forintig terjedő árú, valódi hajból készülő darabra.
A kemoterápia után, feltéve, hogy azt nem ismétlik meg, akár már néhány hónap alatt megnőhet pár centisre a saját hajunk, ami havonta átlagosan 1 cm-rel lesz hosszabb – így újra lehet frizuránk is. Addig pedig egy szép műhajas parókai is megteszi.
Méretre készül, és a fodrászhoz is együtt mentek
Ha valaki a valódi hajas darab mellett dönt, akkor azzal kell kalkulálnia, hogy az kb. 5-6 hét alatt készül el, és többször is el kell látogatnia a szalonba. Először ugyanis pontos méreteket vesznek, amikből elkészül az alap, valamint eldöntik, milyen frizurát szeretne a megrendelő. A következő alkalommal az alapot felpróbálják, és kiválasztják a hajat, ami felkerül a parókára.
A harmadik találkozó alkalmával a nagyjából előkészített frizurát ugyanúgy vágja fazonra a tulajdonosa fején a fodrász, mintha csak valódi hajjal dolgozna.
A tökéletes végeredményhez fontos ugyanis látni, hol helyezkedik el az illető füle, szemöldöke, orra.
A kislányok hosszú hajat szeretnének
A végére hagytam a történet leginkább szomorú részét. Azt, hogy parókára nem igazán azoknak van szükségük, akik passzióból hordják őket, hanem azoknak, akiknek valamilyen betegség miatt hullik ki a hajuk. Közülük igen sokan rákbetegek.
Beatrixék együtt dolgoznak egy gyerekeket segítő alapítvánnyal, így sok kis beteg is megfordul náluk. Azt mondják, mindig az első találkozás a legnehezebb, ilyenkor a szülőkkel együtt igyekeznek a kicsikkel úgy bánni, hogy azok ne is érezzék betegségük súlyát.
Kisfiúk ritkán járnak náluk, ők egyébként is sokszor vágatják tüsire a frizurájukat, vagy egy baseballsapkával elintézik a dolgot, a kislányok viszont ragaszkodnak ékességükhöz. A legtöbben hosszú hajat szeretnének, amit a sok adományként felajánlott copfból készítenek el számukra.
Angyalok adnak tündéreknek reményt jelentő angyalhajat.
