Tény, hogy vérbeli könyvmoly vagyok, nincs értelme tagadnom. De kiérdemlem én ezt a titulust, ha megbotlottam, és a papíralapú könyvek helyett e-bookon olvasom a jobbnál jobb történeteket? Pedig, emlékeztek, én sokat harcoltam a pöttyös, csíkos és indián könyvekért a könyvtáros nénikkel. Könyvekkel teli szatyrokat vonszoltam át a városon, de mégis lecseréltem műanyagra a könyvet.

Könnyű, mindig nálam van, bárhol előkaphatom. Bárhová vihetem magammal, és akár egy egész könyvtárat rápakolhatok. Mindig van választék, nem kell amiatt stresszelnem, hogy háromból egy könyv nem fér a táskába, a háromból melyiket ne vigyem nyaralásra. Mert amelyiket nem viszem, az tuti hiányozni fog. Ilyen ez a könyvszerelem.

Azért van ám igazi könyv is a polcokon. Szeretem őket nézni, végigsimítani. Néha leveszek egyet a polcról, beleszagolok. Ezt például sosem adhatja meg nekem egy e-book. Egy könyvbe szagolni olyan, mint utazni az időben, az illata magával ragad, elvisz, megröptet, eszetekbe jut a múlt. A papír fehérsége sosem volt még ilyen sokféle: fakó, vaj, pergamenes, sárgás. Elfeledett emlékek, cetlik hullanak ki belőlük néha, és ezért szerethetőek annyira.

Nehéz.