Sokszor mondjuk, sokszor förmedünk rá másra vagy önmagunkra, hogy "Ne drámázz már!”. Pedig ha a drámának, a bennünk fortyogó, kavargó, önmagunk számára is érthetetlen érzelmeknek utat engedünk, segíthet azok feldolgozásában. Főleg akkor, ha ez a drámázás szakember által irányított folyamat, és a pszichoterápia része.
Cikkünk szakértője
Szirmai Anna pszichológus, tréner, pszichodramatista. Vele beszélgettünk a pszichodráma-terápiáról. Szakértőnk munkásságáról ide kattintva olvashattok többet. Ha pedig szeretnétek találkozni vele megtehetitek többek között a Ludwig Múzeumban, ahol többedmagával interaktív pszichológiai workshopot vezet. Felnőtt játszóház sötétedés után…
Mindenki a szeretetben sérül
"Számos és változatos területen küzdő emberek fordulnak segítségért hozzánk. Van, aki párkapcsolati gondokkal küzd. Van, aki 'nem találja önmagát', érdekérvényesítésben képtelen előrejutni, dührohamok kínozzák, vagy éppen a szüleivel való kapcsolata nem működik. Egy dolog azonban közös bennük (ahogy egykori mélyen tisztelt tanárom fogalmazott, vagyis ezek a szavak nem az én szavaim):
Aki sérült, az a szeretetben sérült és a terápiában is csak a szeretetben lesz képes majd a gyógyulásra. A benne dúló vihar csillapítására.
A pszichodráma-terápia az élet három különböző aspektusán: akció – emóció – kogníció során segíthet. Azon a három helyszínen, ahol az élményeket is feldolgozzuk (vagy hatnak ránk). A lényege, hogy a három terület ne dolgozzon egymás ellen. Más módszerek is segíthetnek természetesen, ha nagy a baj. Például a rajzterápia.
A pszichodráma abban hisz, hogy ha a tudat, az érzelmek és az ösztönök összehangolódnak és ugyanarra visznek, akkor a viselkedés, ami így születik természetes és előrevivő lesz, valamint pont hozzád illik.
Vegyünk egy tipikus helyzetet, például a dohányzásról való leszokás igényét. Az eszünk természetesen azt mondja, hogy a dohányzás káros, egészségtelen és költséges függés. Az agyunk megfogalmazza: „Le akarok szokni!” A testünk azonban nem ezt mondja, ellenáll, vágyat érzünk arra, hogy rágyújtsunk. Rá is gyújtunk. Éppen az ellenkezőjét akarja, és teszi, mint amit az agy sugall. A pszichodráma abban segít, hogy a három terület ugyanabba a pozitív irányba forduljon.
Hogyan segít a pszichodráma az élet egyéb viharainak feldolgozásában?
Nézzünk egy gyakori párkapcsolati problémát, például amikor nem működik a szex a kapcsolatban. Nem is születik vágy, vagy gyakori az elutasítás.
A monodráma-terápia során arra kérem a kliensemet, hogy válasszon ki egy konkrét/tipikus eseményt, és rendezze be úgy a teret (a rendelőt), ahogy és ahol fellép a probléma. Miután azt mondja, hogy a párkapcsolatban egyébként jól érzi magát, és van olyan terület, ahol kellemesen és biztonságban érzi magát – ezért keres egy területet, ahol ez megélhető.
Például kinevezi a kanapét (vagy a szoba egy sarkát) az otthoni kanapénak, és fel is veszi azt a testtartást, mely otthonos és intim. Úgy, ahogy otthon, odakucorodik a párjához. Felhúzza a lábát, bújik és meg is szólítja a párját. Elmondja neki, mit érez akkor, amikor a kanapén összebújva például tévét néznek és beszélgetnek. Abban a helyzetben komfortosan és biztonságban érzi magát. Puha, meleg és kellemes érzések járják át, és ezt megosztja a párjával is (aki ebben a helyzetben például egy párna vagy kendő).
Felerősített, megragadott, megnevezett érzelmek
Ám a probléma nem a kanapén van, ezért a térberendezés során kinevezi a szoba egy másik sarkát az ágynak. Odakucorodik, és ahogy a valós probléma átélése során is történik: a teste megfeszül, zavarba jön, szégyent él át, nem kívánja a párját, ettől bűntudata van. Rosszul érzi magát és ebben a helyzetben – a pszichodráma segítségével felerősített érzelmi állapotban – ezt őszintén meg is meri fogalmazni a párjának (például egy plüssmackónak) és önmagának is, hogy milyen érzések járják át, mit él át. Mi nyomasztja.
Játék az egész és mégis, a cselekvés – a testtartás, a mozdulatok – úgy tesz, „mintha” segítene az érzelmek felerősítésében, megragadásában és megnevezésében.
Én az asszisztense vagyok ebben a „játékban”, a keze alá játszom, illetve az elején, amíg nem ismeri fel a pszichodráma játékszabályait, segítem abban, hogy ráérezzen a pszichodráma és a saját lelke logikájára, működésmódjára.
Bizalom és titoktartás
A pszichodráma során, amelyben úgy 12-14 klienssel dolgozunk egyszerre, egymást segítik a pszichodrámában részt vevők. Az a legjobb, ha nem ismerik egymást a csoport tagjai, ha mégis, akkor az a szabály, hogy amíg a pszichodráma-folyamat zajlik a terápiás téren kívül nem találkozhatnak, nem vehetik fel a kapcsolatot egymással a kliensek. Szóbeli szerződést is kötünk, amelyben tisztázzuk a kereteket: a foglalkozások idő, tér, módszerek, titkokra vonatkozó szabályait.
Nagyon fontos tudni, hogy hosszú időt és nagyon sok energiát fordítunk a csoporttagok közötti bizalom kialakítására, hiszen enélkül nem lehetne őszinte és hasznos terápiás munkát végezni, hiszen egy 'főszereplő' a csoport tagjai közül válogatja ki azokat, akik segítenek neki a problémája megjelenítésében.
„Nem csak én vagyok ilyen bolond!”
A pszichodráma-alkalmak során gyakori annak felismerése, hogy a problémáról, amelyről azt hittük, csak a sajátunk ("Csak én lehetek ilyen bolond!"), kiderül, hogy sokan küzdenek hasonlóval.
Például ugyanolyan hosszú ideig húztuk a szakítást, engedtük, hogy valaki egy kapcsolaton belül gyerekszerepbe kényszerítsen, vagy hagytuk, hogy a párunk ne egyenlő félként, hanem az anyjaként nézzen ránk és várjon el olyan engedményeket és jogokat, amelyet csak az anya biztosítana gyermekének.
A játék egy életen át tartó fontos cselekvése az embernek. Merjetek játszani ti is!
