Békéscsabán születtem és ott is nőttem fel. Ciki, nem ciki, teljesen átérzem, amit Petőfi ír az Alföldről, ismerem a színeit, az illatait, nem untat a síkság, mert minden textúrája, minden részlete izgalmas számomra. Na, de ha a családdal nyaralni mentünk, akkor egy volt a cél: menjünk a hegyekbe!

Aztán a két gyerek – a húgom és én –, a Trabantunk méretei és egyéb benne rejlő hatalmas lehetőségek arra késztették a szüleimet, hogy mielőbb jussunk el a hozzánk legközelebb fekvő, magyarországi domborulatokhoz, a Zemplénbe. (Ne kérdezzétek, hogy miért nem Románia hegyeit vettük be inkább, nem tudom a választ.)

Az viszont biztos, hogy a Zempléni-hegység több családi nyaralás helyszíne volt. Több mint 20 évvel ezelőttről aranyos, de szomorkás falvakra, lepukkant házakra, omladozó várromokra, dohos szagokra, a Trabant kapaszkodására emlékszem. És mindezek ellenére előttem van az egész család lelkes arca, hogy Kőkapu, kisvasút, kőbánya, várromok. Kíváncsi voltam, mit fogok tapasztalni 2015-ben.

Jó 20 évvel a közös családi nyaralások után teljesen más kép fogadott, mint ami a fejemben élt. A cél az volt, hogy a hajtós tavaszi és nyári időszak után végre meghúzzuk magunkat a hegyek árnyékában, ahol nincs térerő, a kert végében a patak csobog és majd ha kialudtuk magunkat, és meguntuk a zsákfalut, akkor néhány várromot is beiktassunk. A ragyogó őszi idő azonban olyan Zemplént festett elém, amellyel nem lehet betelni.

A szállásunk Komlóskán volt, ami Budapesttől 2 és fél óra autóval Miskolc, majd Sátoraljaújhely felé. A kamionok által is igen kedvelt, forgalmas 37-es útról lekanyarodva Tolcsva felé mintha egy másodperc alatt elvágtak volna a civilizációtól. Színes dombok, aranyfényű levelek, itt-ott azért hepehupás utak visznek az önfenntartó ökofaluig, ahonnan – mint később kiderült – remekül lehet csillagtúrázni.

Sajnos néhány blogbejegyzésen kívül nem találtam semmiféle olyan útvonalajánlatot, amely egy fiatal párnak segíthet, ha nem akarják bányamúzeumok vagy tájházak végiglátogatásával tölteni az idejüket. A cikkben felsorolt élményeket viszont nem szabad kihagyni, ha a környéken jártok.

Amikor infókat gyűjtöttem világ- és országjáró ismerősöktől, többször előkerült Mád neve. Aki a tokaji borvidéknek nemcsak a szépségében gyönyörködne, hanem kóstolna is, annak nem kell Tokajba mennie. Most, hogy a borfogyasztás és borismeret egyre inkább a kultúra része, így érdemes körbenézni a takaros és folyamatosan fejlődő Mádon is.

Például beülhettek Kacsa (retro) kocsmájába egy kicsit belehallgatni a helyiek beszélgetésébe, ehettek egy jót a Mádi Kúria Hotelben vagy tekereghettek a Holdvölgy Pincelabirintusban. Ez utóbbi több száz éves járatokból áll, közel 2 kilométer hosszú, viszont a legfinomabb mádi borokat fedezhetitek fel a pincelátogatással egybekötött borkóstolón. Csak ne feledkezzetek el bejelentkezni előre!

A zempléni várromok többsége felújítás alatt áll, de részben látogathatók. A füzérihez ugyan szinte teljesen fel lehet menni autóval is, de akkor kihagynátok, hogy a földutat tapossátok, hogy halljátok az erdőt – amikor nem húz el mellettetek egy várfelújításnál dolgozó jármű –, hogy egy kicsit kaptassatok azért a látványért, amely majd a végén fogad. Mert az azért elég pazar, főleg ősszel, amikor foltokban váltják egymást a zöldek, sárgák, barnák, pirosak és árnyalataik.

Egyéb várak

A Zemplénben nem csak a Füzéri várat érdemes megnézni. Ha van időtök, akkor a Regéci várból vagy a Boldogkővári várból is hasonlóan gyönyörű a panoráma. A most folyó felújítások miatt nem minden várnál kérnek belépőt, de legyen nálatok pénz, nem érdemes emiatt kihagyni a kilátást.

Forrás:

Mengyán Eszter

Sárospatak belvárosából (tudjátok, itt van a híres Rákóczi-vár) akár gyalog is eljuthattok a Zemplén egyik legizgalmasabb természeti látványosságához, a Megyer-hegyi tengerszemhez. A belvárostól kezdve végig kitáblázták az útvonalat, nem lehet eltévedni.

A tó körül, amely akár 6 és fél méter mély is lehet, 70 méterre magasodnak a sziklafalak. Nyugi, a kapaszkodást korlátok segítik, a rálátás pedig pazar. Ne csak fentről nézzetek le rá, ne hagyjátok ki a tengerszem szintjét se, ahol két hatalmas sziklafal között juthattok a vízig.

Személy szerint a kastélyok belső terei csak akkor érdekelnek, ha vannak kiállítva korabeli ruhák is. Mindenkinek megvannak a dilijei, ugye. A fürzérradványi Károlyi-kastélyt viszont kívülről is látnotok kell. A kastélypark díjmentesen látogatható egész évben, nemrég a sétányokat, pavilonokat is felújították. A pavilonokban akár éjszakázni is lehet. Ha elképzelitek, hogy épp abroncsos szoknyában, kalapban sétáltok az avarban, kicsit olyan, mintha hercegnők lennétek.

Forrás:

Mengyán Eszter

Van egy étterem, amelynek országos a híre, Encsen van és mindenki csak dicséri. Ez az Anyukám mondta, amelynek fel kell kerülnie a zempléni bakancslistára, ha kicsit gasztrofanok vagytok. Így volt ez velem is, viszont annyira elteltem a kirándulásokkal, a várakkal, a természettel, hogy későn jelentkeztem be, pedig az asztalfoglalás a honlapjuk szerint is ERŐSEN ajánlott. Az Anyukám mondta étterem így kimaradt, nem is tudom megmondani nektek, tényleg olyan jó-e, ahogy mondják, de legalább van miért visszamenni Encsre, ahonnan már csak egy kis ugrás a Zemplén és kincsei.

Gasztrokalandok kedvelőinek a Zemplén lábánál fekvő Sárga Borházat vagy a mádi Gusteau Kulináris Élményműhelyt is érdemes felfedezni.