Szőke, filigrán nő. Nem az a fajta, akiről azt gondolnánk, hogy a fekete kontinensen úgy járkál, mintha otthon lenne. Pedig Szilasi Ildikó az év egyik felét valahol Afrikában tölti, akkor kiállítást, kulturális programokat és afrikai utazásokat szervez.
Hogyan kerültél kapcsolatba Afrikával?
Középiskola után önkéntes lehetőséget kerestem, egy emberek megsegítésével foglalkozó nonprofit szervezethez szerettem volna becsatlakozni, és véletlenül kerültem kapcsolatba egy alapítvánnyal, akik a Kongói Demokratikus Köztársaságban árvaházat, iskolát támogattak.
2004-ben jártam először Kongóban, ahol azóta összesen 3 évet töltöttem el. Időközben több szervezettel is dolgoztam, rendszeresen részt veszek különböző expedíciókban, 2011 óta pedig szabadúszó Afrika-szakértő vagyok és egy utazási irodát is vezetek.
Eddig 23 afrikai országban jártam, Szenegált pedig a második hazámnak tartom.
Afrikát a leggyorsabban fejlődő kontinensként tartjuk számon. Te is látod ezt a változást?
Abszolút. Kongóban például 2004-ben a Nemzetközi N’Djili reptéren még egy papírra filctollal voltak kiírva a nemzetközi repülőjáratok. Még a reptéren is gyakori volt az áramkimaradás, sok volt a fegyveres katona. Káosz volt, Kinshasában pedig óriási kosz. Ma már modern technikával felszerelt, kulturált reptér várja az oda érkezőket, a fővárost pedig kicsinosították. 2010-ben, Kongó 50. függetlenségi ünnepére impozáns terek, szökőkutak épültek a belvárosban.
Mi az, amivel rabul ejtett ez a földrész?
Kezdettől fogva a kíváncsiság dominált bennem, az ismeretlen felfedezése. Szerettem, sőt, 10 év után is szeretek leülni az idősekkel beszélgetni, hallgatni őket a régmúlt idők történeteiről.
Szeretem, hogy ott az emberek nagyon ‘együtt vannak’, sosem lehet unatkozni, az utcakép mindig nyüzsgő és színes.
Engem nagyon érdekelnek a kulturális hagyományok, az afrikai művészet, de a tánc- és zenei kultúra sokszínűségével sem lehet betelni. A mai napig lenyűgöznek az ottani tájak, a trópusi pálmák, a baobabfák (majomkenyérfa) és a sivatag homokdűnéi.
Nem nagyon tudsz elvegyülni a filigrán testalkatoddal és a szőke hajaddal. Hogyan fogadnak téged Afrikában?
Ha magasabb lennék és barna hajú, akkor is messziről ordítana rólam, hogy fehér vagyok. Kongóban mundelének (lingala nyelv, jelentése fehér – a szerk.), Szenegálban toubabnak (wolof nyelv, jelentése európai – a szerk.) szólítanak.
A szenegáli emberekben azt szeretem, hogy nagyon toleránsak, ők aztán tényleg nem csinálnak problémát abból, ha máshonnan jöttél vagy más a vallásod. Ezáltal kellemes is ott lenni, élni. Szeretem azt, hogy ha segítségre lennék szorulva, ott ráérnének és akarnának is nekem segíteni. Szeretem, hogy ott az emberek mindent igyekeznek megosztani egymással, ételt, italt, használt ruhát és az anyagi javakat is.
Szoktál otthon afrikai ételeket főzni?
Sajnos az igazán jó alapanyagok beszerzése Magyarországon nehézkes és drága. Amit nagyon hiányolok, az a főzőbanán és a sült manióka. A mangó, a papaya és az avokádó, ami kint fillérekbe kerül, itthon aranyárban van. Az egyik kedvencem a mogyorószószos, úgynevezett mafészószos csirke, amihez viszont könnyen be lehet szerezni itthon is a hozzávalókat.
Hozzávalók:
Elkészítés:
A csirkét daraboljuk fel, majd forró olajban forgassuk át a csontos csirkedarabokat. Ha kicsit megpirultak, vegyük ki a húst a lábosból és tegyük félre. Ugyanebben az edényben pirítsuk meg a hagymát, majd adjuk hozzá a sűrített paradicsomot. Ehhez a masszához öntsük hozzá az 1 liter vizet, és tegyük bele a krumplikat is, amit főzzünk 20 percig. Ha letelt az idő, jöhet bele a csirke is. Lassú tűzön, kb. fél óráig pároljuk, amíg minden hozzávaló meg nem puhul. Végül, az utolsó 10 percben adjuk hozzá a mogyorószószt is.
Jó étvágyat!
