Wanda B. Goines egy átlagos, 92 éves nyugdíjas, csupán annyi különbséggel, hogy nem 5000 részes sorozatokat néz a tévében, hanem verset ír. Igen, jól olvastátok, verset ír. Legutóbbi költeménye pedig éppen az öregedésről szól, amit meg is könnyeztem kicsit. Hol az örömtől, hol a meghatottságtól. Nézzétek meg ti is!
A vers magyarul így hangzik
Belenéztem a tükörbe és mit láttam, egy öreg hölgy tekintett vissza rám. Táskás szemekkel, ráncokkal és ősz hajjal. Majd megkérdeztem a tükörképemtől: hogy jutottál el idáig?
Egykor még erőteljes voltál, most meg görnyedt és gyenge vagy – pedig annyira igyekeztem, hogy ne válj sose antik darabbá.
A tükörképem szeme felcsillant, majd így válaszolt: „Te csak a csomagolást bámulod és nem azt az ékszert, ami belül van.” – élő drágakő és egy igazi érték, ami egyedi és igazán te vagy, csak te a Földön.
Az évek alatt tönkrement a külső csomagolás, de ennek csak erősítenie kéne az ékszert, ami belül van. Koncentrálj a belsőre, arra, hogy még bölcsebb, kedvesebb és békésebb legyél.
Majd, amikor ettől a csomagolástól megfosztanak az ékszer szabadon fog ragyogni Isten dicsőségében örökkön-örökké.
Ha az ember nem tud valamit megmagyarázni, akkor kezdi el emlegetni a sorsot, a szerencsét, vagy végső esetben a véletleneket.
